A Kaláka 2022. december 21-én a Csemadok Területi Választmánya rendezésében Zborai
Imre titkár ügybuzgalma folytán a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont
aulájában karácsonyváró koncertet tartott.
A koncert végén Szepsiben is vastapssal jutalmazta a közönség az élmény dús, katartikus
fellépést, mert Aki szépen énekel – az kétszer imádkozik. Sokan Szent Ágostonnak
tulajdonítják az idézett mondatot, ami azt akarja kifejezni, hogy éneklés közben a szívünk
teljesen kitárul Isten felé. A szép énekszó ugyanis felemel. Nem enged elkalandozni. A
lényegre figyelmeztet. A Bensőnkre, ahol előbb-utóbb mindenki felfedezi az Emmanuelt –
Velünk az Isten.
Köszönjük a szervezőknek, a rendezőknek s nem utolsó sorban az együttes tagjainak, hogy
meglátogatták a szűkebb pátriát, ahol mi is szívesen éneklünk, nemegyszer a könnyek között
is, mert tudván tudjuk és tapasztaljuk, hogy mennyire igaz, aki szépen énekel, az kétszer
imádkozik.
Ma is ez történt – itt és most. Köszönjük.
A hála és a tiszteletet jeleként az együtt egy először 1998-ban a szűkebb pátriában – a
Nagykaposon - Harangszó címmel kiadott énekeskönyv egy példányát kapták, amelyet 2004-
ben a Kassai Főegyházmegye alapításának 200. évfordulója emlékére kottás változatban is
megjelent, amibe a hivatalos templomi énekek közé: A, B, C számozással beiktatást nyertek a
helyi jellegű énekek is.
Mélységes tudatában voltunk, vagyunk annak - amit ma este is visszaigazolva láttunk és
hallottunk - hogy ez múlthordozás a javából. Értékmentés. Értékőrzés. Amit éneklünk és
imádkozunk, az egy szívekbe zárt kincs, hiszen az imákat és az énekeket nemzedékek adták át
egymásnak: „Ágról ágra, szájról szájra”. Tudjuk, nem mindig szárnyalhatott, ezért sok falusi
és kisvárosi kántortanító, előénekes, nagyszülő és idős rokon konok következetességgel
tudatosan örökítette át, olyan időkben, amikor sok esetben már csak egyetlen gyenge szál, a
vallásos népének és népi imádság kötötte gyermekét Egyházához. Mivel az értéket át kell
adni, ezért áldott emlékű öregjeink a népénekek és a népi imádságok ismeretét tudatosan
követelték meg gyermekeiktől és unokáiktól. Az idősek ösztönösen vigyáztak arra, hogy a kor
ne tudja teljesen elfeledtetni a múltat. Kereszteléskor, esküvőn, temetésen, búcsújáráskor,
kántáláskor, pászkaszenteléskor, búzaszenteléskor, májusi és októberi ájtatosságokon,
ádventben, karácsonykor a hivatalos egyházi énekek és imák mellett tanítgatták övéiknek a
helyi jellegűeket is. Ezeket kötöttük csokorba.
Ki ne látná? Világunk gyorsan változik. Hála Istennek – s ezt láttuk és hallottuk ma is -
többen felismerték, felismertük, hogy mennyire fontos a szórványkultúra emlékeinek mentése
és összegyűjtése. Nemcsak azért, mert a fiatalabb nemzedék egyre kevesebbet tud belőlük,
hanem azért is, mert napjaink változásai nem kedveznek a léleknek, a szellemnek, inkább
csak a testi éhséget és vágyat szolgálják. Az ateizmus, az istentelenség új álarcot öltött.
Ezért örülünk annak, hogy évtizedek múltán van Énekeskönyvünk és a Kaláka itt volt a
Fészkünkben. Hihetetlen, mert az énekfák és bölcsőik a végekbe, a peremekre szorultak, ahol
az ember ösztönösen csendesebben énekel. Halkabban. Nem azért, mintha félne, hanem mert
tudja, hogy nem hangja erejében, de annak dallamában, a szívekben, az emberi lelkekben van,
akik - a szél kihívásaira ősi gyökereikkel válaszolva – az Úr Jézusból táplálkoznak, aki az Út,
az Igazság és az Élet.
Köszönjük az együttes becses megjelenését. Köszönjük prófétai küldetésüket. Köszönjük,
hogy munkájukkal és munkásságukkal segítik erősíteni az egyre gyengülő és vékonyuló
szálakat, hogy a legújabb kor kísértései és csábításai közepette a ránk bízott kincseket
megőrizhetjük, és továbbadhatjuk itt a Fészekben is, ami a magyar kormány hathatós
támogatásával épült és készült el. Ezáltal a mi nemzedékünk is értékőrző lett és az
értékmentés közben maga is értékké nemesedik. Bizonyságul, hálából: múltunk a reményünk,
Krisztus a jövőnk.