• Meghívó

              2024.02.17.

              "Ha a kürtszó után felhangzik vezényszótok, a kelet felé táborozók keljenek útra."

              Szám 10,5

              Mózes ezüstkürtökkel és jelszavakkal irányította pusztában bolyongó népét a Számok könyvének tanúsága szerint.

              Kedves kaptárosok, ezennel megszólaltatottnak nyilvánítjuk a (képzeletbeli) kürtöt, kimondottnak a (virtuális) vezényszót! Irány kelet!

              Link a jelentkezéshez:

              https://kaptar.sk/kaptar-hetvege/

            • HAMVAZÓSZERDA

              2024.02.16.

              2024. február 14-én egyházközségünk hívő népe is csatlakozott a nagyböjti szentidő ünnepélyes megkezdéséhez. Hamvazószerda a nagyböjti szentidő kezdete. Az Egyház Hamvazószerdán, amint azt a neve is sejteti - szentmisében, vagy igeliturgia keretében az előző évben megáldott olajfa- vagy barkaágak elégetéséből nyert megáldott hamuval - jelöli meg a hívek homlokát.

              Délelőtt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai, majd iskolásai, pedagógusai és alkalmazottjai vettek részt az intézményben a bűnbánati liturgián, ami ünnepélyes bevonulással vette kezdetét. A napi könyörgés után elhangzottak a szentírási szakaszok, amit homília követett, majd a hamu megáldása és a hamvazás következett. A szertartás a Hívek könyörgésével folytatódott, amit szentáldozás követett. Az ünnepi liturgia a Záró könyörgéssel és az ünnepi áldással ért véget.

              Délután hasonló igeliturgia volt a szepsi Szent Erzsébet Idősek Otthonában, a plébániatemplomban és mindkét filiális templomban – Makrancon és Bodollón is.

              Hamvazószerdával ismét ránk köszöntött az alkalmas, szent idő, amely arra hivatott, hogy testünket és lelkünket az élő Isten szolgálatába fogja, az Ő akaratának megismerésére és teljesítésére hangolja. A keresztény lét koncentrátuma ez a szent negyven nap, ami a megújulásra való felhívástól kezdve a Krisztussal együtt vállalt szenvedésen át a feltámadás teljességéig, magába sűríti a Krisztus-követés valamennyi fázisát.

              Az első lépés az, hogy a világból érkező, olykor egészen vakító reflektorfények helyett Isten tekintetét keressük, aki a rejtekben is lát. Kicsiny, nem látványos, de konkrét és magunkon mindennap számon kérhető vállalásokat téve, figyelembe vesszük, hogy testi-lelki adottságaink, körülményeink folytán milyenek a lehetőségeink és a teherbíró képességünk. A keresztény böjt ugyanis nem a testünk megbüntetése, vagy sanyargatása, hanem Istenhez fordulásunk szellemi-lelki igyekezetének a fizikai vetülete. Testünk a böjtöléssel vesz részt az Istenre figyelésben, ami visszahat lelkünkre is: érzékenyebbé tesz minket az Istentől érkező apró jelekre, indításokra.

              Az imádság, böjt és irgalmasság egymásból fakad. Nem puszta külsőség, erőpróba, izzadságszagú erőlködés, hanem újfajta, bensőséges találkozás Istennel és embertársainkkal (Barsi Balázs).

              Adja Isten, hogy a szent negyven nap elegendő idő legyen számunkra komolyan venni az intő szót: porból lettünk és a porba térünk vissza. Bárcsak egy kicsit megrendülnénk és hatékonyan szembesülnénk azzal, hogy terveinkről, álmainkról és mindarról, amiért nap, mint nap fáradozunk, kimondatott – mulandó, velünk együtt az enyészeté lesz. Bárcsak az előttünk álló szent negyven napban megtanulnánk leszámolni illúzióinkkal és légvárainkkal, s elfogadnánk, hogy nem is kell másnak lennünk, mint pornak. Pornak, de amit az Isten vett kezébe, mert így minden por - ha engedjük - előbb-utóbb megtelik élettel, az Ő Leheletével, és abba a dicsőségbe emeltetik, ami már most Urunk, Jézus Krisztus osztályrésze az Atya jobbján.

              Február 14. Szent Bálint, Valentin napja is – a szerelmesek napja. Az idén furcsa egybeesés ez. Érdemes a két üzenetet együtt látni és értékelni.

              Este van már, sietnek az esték,

              álnokul, mint a tolvaj öregség,

              mely lábhegyen közeledik, halkan,

              míg egyszer csak ugrik egyet, s itt van!

              Nem tudjuk már magunkat megcsalni:

              Óh, jaj, meg kell halni, meg kell halni! (Babits Mihály)

            • Sikeres angol nyelvi olimpiász járási fordulója

              2024.02.12.

              2024. január 17-én került megrendezésre az angol nyelvi olimpiász járási fordulója Szepsiben, illetve Kassán. Diákjaink 5 különböző kategóriában képviselték iskolánkat. Szinte minden tanulónk eredményesen szerepelt.

              Oklevélben és méltó elismerésben részesültek az alábbi tanulóink:

              1A – Fazekas Réka /7.A/ – 5.hely

              1B – Safko Bianca /9.A/ – 3. hely

              2A – Viszlay Boglárka /2.G/-2. hely

              2B – György Péter /4.G /-1. hely

              Az elért eredményekhez gratulálunk és további nagyszerű helytállást kívánunk a kerületi fordulóban, ahol György Péter képviseli majd iskolánkat.

              Felkészítő tanárok Beke Juhász Tünde és Bukó Dénes.

            • Balázs-áldás

              2024.02.06.

              Őrizzük, védjük anyanyelvünk tisztaságát…

              2024. február 6-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony és Szent Balázs püspök-vértanú emléknapja kapcsán, ünnepi liturgia volt a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulájában. Gyertyaszentelő Boldogasszony sajátos magyar megnevezés. Az ünnep hivatalos elnevezése a Katolikus Egyházban Jézus Krisztus bemutatása. Szent József és Szűz Mária a Gyermek Jézust a születése utáni negyvenedik napon elvitték a jeruzsálemi templomba. „Amikor elteltek Mária tisztulásának a Mózes törvényében megszabott napjai, Jézust felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik; s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.” (vö. Lk 2, 22-24). Nagyon korai ünnepről beszélünk tehát, ami még a Karácsonyt is megelőzi.

              A Balázs-áldás február 3-án, Szent Balázs püspök emléknapjához kötődik, amikor a vértanú-püspök közbenjárását kérjük, hogy amint ő egykor élete folyamán segített egy fuldokló gyermeken, úgy legyen most is hathatós közbenjáró a különböző betegségek, főleg a torokfájást illetően. Emiatt Szent Balázst az előadóművészek egyik fővédőszentjének is szokás nevezni, hiszen a művészek egyik legfontosabb katarzis-közvetítő eszköztára a hang, a beszéd.

              A Katolikus Egyház Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén Jézus Krisztust, mint a világ világosságát ünnepli, ezért alakult ki az a szokás is, hogy gyertyát adnak, kapnak a megjelentek, akik kezükben égő mécsessel jelezik az Istenhez való fohászkodás fontosságát, ami, az élet kihívásai és nehézségei közepette megerősíti hitüket.

              Szent Balázs vértanú-püspök életéhez, számos legenda fűződik. Például egyszer két égő gyertyát tett kereszt alakban egy gyermek álla alá, akinek a torkán akadt egy halszálka, így mentve meg őt a fulladástól. Ennek emlékére és reményében szállt most is az ima és a kérés: „Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől - az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

              Adja Isten, hogy beteg és betegeskedő világunkban hatékony legyen a liturgia, gyógyító- záró-áldása. Szent Balázs püspök-vértanú égi esedezésére legyünk testben és lélekben egészségesek, mentesek a torokbetegségektől, beszéljünk szépen, helyesen, okosan és bölcsen. Vigyázzunk egymás testi-lelki épségére. Szeressük egymást, óvjuk lelki és szellemi kincseinket. Őrizzük, védjük anyanyelvünk tisztaságát.

            • Sítanfolyam 2024

              2024.01.28.

              Síelés, hódeszkázás, hókorizás. Friss levegő, csodás táj, sok szép közös program jellemezte az idei sítanfolyamot Tátralomnyicon, amelynek, diákjaink mellett a Kolping Katolikus Iskola tanulói is részesei lehettek. Öröm volt ismét együtt lenni! Továbbra is "Istennel a hazáért és egymásért" .

               

            • Szentmise a sítáborban

              2024.01.25.

              A ránk bízottak testi-lelki gazdagodását és kiteljesedését szolgálva…

              2024. január 24-én ünnepi szentmise volt Poprádon a Tatra Hotel dísztermében a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium, valamint a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjainak közös sí-tanfolyama kapcsán.

              Az immár hagyománnyá vált lelki, szellemi és testedző találkozó jó alkalmat teremtett a véleménycserére, a baráti kapcsolatok ápolására, a hitbeli és a nemzeti identitás szálainak megerősítésére határon innen és határon túl.

              A találkozások, de mindenekelőtt a liturgia az, ami aktívan formál és alakít. Képessé tesz arra, hogy élő kövekként egymásra épülve megteremtsük azt a kultúrát és műveltséget, azokat a szellemi, lelki és anyagi értékeket, amelyekért érdemes hegyre állított lámpásként élni, alkotni, őrizni, sugározni és továbbadni az evangélium Krisztus szorosabb követésére épülő új életformát - a kereszténység kultúráját.

              A kultúra ugyanis folyamatosan a kultuszból nő ki és abból táplálkozik. Népünk történelmében számtalan területen látjuk ennek a több mint ezer éve tartó folyamatnak a kultúrateremtő kibontakozását.

              Bár az idők folyamán az egyes iskolák profiljai sokat változtak, de a ma diákjai is ugyanúgy, mint a hajdaniak, arra keresik a választ, hogy a megtanulandókon túl hogyan tudnak eligazodni az élet pergőtüzében, és melyek azok az értékek, amelyekre alapozva ők is gyarapítani tudják hazánk és népünk kultúráját.

              Ma is, mint áldott elődeink a kultuszból merítünk életerőt, amikor pl. intézményeink és iskoláink meghívják és befogadják a kortárs magyar írókat, amikor párbeszédet folytatnak fiatal magyar képzőművészekkel, vagy amikor együtt dolgoznak hazánk és népünk legjelesebb tudományos, szellemi és kulturális műhelyeivel és intézményeivel.

              Kultúránkat - az Isten, haza, család ismerete és szeretete, valamint a szabadság ügye mellett való elköteleződés fémjelzi. Tudatos tanúskodás arról az 1100 éves kultúráról, ami nem csupán a művészeti alkotások összessége. Hozzá tartozik észjárásunk, táncaink, zenéink és az építészetünk nyelvezete is. Sajátos kultúránk vallási, filozófiai, művészeti és tudományos reflexió a világ dolgaira. Szerény meggyőződésünk, hogy csak azok a kultúrák élnek és éltetnek, amelyek rendelkeznek ezzel a négy területtel, ami miatt értelemszerűen meg kell őriznünk őket. A nemzeti kultúra ugyanis szellemi örökség, amit ugyan tanulnunk kell, de ugyanakkor nemzedékről – nemzedékre, különös lelki örökségként belénk ivódik. Nem kívülről jön, bennünk van, ami nemegyszer búvópatakként váratlanul a felszínre tör, mert a kultúra maga az önazonosság és az identitás.

              A csillogó szemekben, a baráti kézfogásokban, az elkötelezett magatartásban jó volt ismét látni és hallani, megízlelni és megtapasztalni a Teremtő ragyogását és szépségét. És bizton remélni, hogy amikor a baráti találkozások elmúltával elindulunk lefelé a hegyről a saját mindennapjaink világába, készséggel visszük magunkban a küldetéstudatot: hazánk, népünk és nemzedékünk kultúrája által továbbra is a ránk bízottak testi-lelki gazdagodását és kiteljesedését szeretnénk tudatosan szolgálni – határon innen és határon túl.

               

            • MEGHÍVÓ - VIII. Salkaházi bál

              2024.01.15.

              Bálozzunk együtt 2024-ben!

              A jegyek már beszerezhetők az iskolaközpont titkárságán és az óvoda Méhecske csoportjában.

              Fontos: a bál fődíját a belépőjegyekből sorsoljuk!

              Szponzori támogatásokat, adományokat is szívesen fogadunk.

              Felajánlásaikkal gyermekeinket - közösségünket támogatják.

              Köszönjük!

            • Értesítő

              2023.01.19.

              Tisztelt Szülők, Kedves Diákok!

              Értesítjük Önöket, hogy jövő héten a 2024. január 21-26. közötti időszakban a nagy iskolabuszunk - Sára - a sítáborban teljesít szolgálatot, ezért a megszokott útvonalakon a reggeli és a délutáni időpontokban sem üzemel.

              Megértésüket köszönjük!

            • Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent…

              2024.01.09.

              2024. január 9-én a helyi hagyományokhoz híven az idén is Isten áldását kértük a
              Fészkünkre, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontra, annak minden
              helyiségére, vezetőire, pedagógusaira, növendékeire, alkalmazottjaira és az ide látogatókra.
              Az ünnepi evangélium az Úr Jézus epifániájának – megjelenésének – egy töredékéről
              szólt: a napkeleti bölcsekről (vö. Mt 2,1-12). Ők voltak azok a bölcs tudósok, akik miután egy
              csillag megjelenése gondolkodóba ejtette őket, elindulnak, hogy utánajárjanak a csodálatos
              eseménynek. Útjuk végén megérkeztek Betlehembe. Ott találták az Úr Jézust, „anyjával,
              Máriával” együtt, majd leborultak Előtte, és „aranyat, tömjént és mirhát” adtak neki.
              Számukra ez döntő élmény volt, ami jó lenne, ha nekünk is fontos lenne: meglátni a
              cseperedő Jézusban az emberré lett Istent. Jó lenne megtanulni, az Úr Jézust szemlélni,
              növendékeinkben, gyermekeinkben és egymásban, valamint imádni Őt az Eucharisztiában,
              Előtte maradni, ami nem időpazarlás, de időnyerés, mert éppen ez ad értelmet és értéket az
              időnknek. Minden istenismeret és istentisztelet - a szívet tápláló csend egyszerűségében - az
              élet útjának újra megtalálását jelenti.
              Köszönjük, hogy ismét együtt lehettünk és jelenlétünkkel követhettük a karácsonyi
              események példaértékű tanúságtevését, többek között, a napkeleti bölcsek szívbéli imádását,
              akik nézték ugyan a csillagot az égen, de nem menekültek bele egy, a földi valóságtól
              elszakadt áhítatba. Útra keltek, de nem bolyongtak, mint a céltalan turisták. Bátorságuk,
              tettrekészségük, határozottságuk eredményeként, megérkeztek Betlehembe, és amikor
              meglátták a Gyermeket, „leborultak és imádták őt” (Mt 2,11). Aztán kinyitották kincses-
              zsákjaikat: aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Az arannyal azt hirdették, hogy
              Urunk, Jézus Krisztus - Király, a tömjénnel, hogy Ő Isten, a mirhával pedig, hogy Ő halandó
              lény”. Király - aki azért jött, hogy szolgáljon. Isten - aki azért lett emberré, hogy meghaljon és
              így az ember végérvényesen isten-gyermek lehessen.
              E misztérium-titkok kapcsán jó lenne felfedezni, hogy különös hivatásunk,
              küldetésünk és feladatunk van. Szívünket és térdünket imádásra hajlítani: imádni az Istent, aki
              kicsinységben jön el hozzánk, hogy templomaink, intézményeink, családjaink és
              közösségeink megszokott világában velünk és köztünk lakjon. Szent Ágoston szavait idézve
              azt is mondhatnánk: „az Isten, miközben a menny végtelenségében, a csillagok jeleivel
              nyilvánult meg, […] egy szűk helyen, egy gyenge gyermek testében, az újszülött pólyájába
              takarva, a bölcsek imádásában találta meg önmagát, akitől retteg Sátán” joggal tart gonosz
              lelkületű halandó, de „boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8).