Intézményünk háromfős csapata - Dienes Noémi (3.G), Kacsmár Kitti (3.G), Viszlay Eszter (3.G) - november 28-án Érsekújvárott részt vett a Petőfi Vetélkedő döntőjén. A "Szekéren és az apostolok lován a Felföldön" elnevezésű versenyt a Csemadok országos elnöksége szervezte. Mivel az elődöntőn kiválóan szerepelt a csapat, meghívást nyert a döntőre is. Nagyon szépen szerepeltek a diákok. Köszönjük, hogy méltón képviselték iskolánkat!

Új egyházi évet kezdtünk. Eszünkbe idézve Szent Pál apostol tanítását: ¹⁷Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. (2 Kor 5,17).

Erre a tényre – a keresztségben Krisztushoz való kölcsönös kapcsolatunkra - emlékeztetnek bennünket a megáldásra kerülő ádventi koszorúk is úgy a templomokban, mint otthonainkban és középületeinkben. A vasárnapokon fokozatosan meggyúló több gyertya lángja pedig eszünkbe juttatja a lelki virrasztás fontosságát és szükségességét.

Hála Istennek, immár vidékünkön is kedves hagyománnyá vált, hogy a Karácsonyt megelőző időszakban, ádventi koszorúkkal díszítjük nemcsak templomainkat, otthonainkat, de közintézeteinket, sőt városaink főtereit is. Lehet, hogy egyeseknek ez csak dekoratív elem, de nekünk, katolikus keresztényeknek, áhítatunk elmélyítését és lelki előkészületünk fokozását segíti elő. Ezért kértük ádvent első hétfőjén a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban is Isten áldását igyekezetünkre és jó feltételeinkre, hogy ádvent napjaiban növekedjünk a hitben, a reményben, az örömben és a szeretetben.

A plébániatemplomban az Iskolaközpont két növendéke – Balta Rita és Drága Vanda végezték el a gyertyagyújtás szertartását. A város főterén ökumenikus istentisztelet keretében a helyi zeneiskola és szintén az Iskolaközpont növendékeinek közreműködésével. Az Iskolaközpont adventi koszorúja első gyertyáját Olajos Noel Zalán gyújtotta meg, verset mondott Turák Lilien.

Szent Máté evangéliumában (Mt 24,37-44) Úr Jézus nem azt mondja, hogy Noé korában az emberek loptak, csaltak, hazudtak, paráználkodtak és gyilkoltak, hanem hogy ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek. A vízözön mégis pusztulásukat okozta, nem azért, amit tettek, hanem azért, ami tetteikből hiányzott: Istent csendesen és egyetemesen kihagyták az életükből. Az ön-, és a fajfenntartás napi rutinja annyira lefoglalta őket, hogy elmulasztották a leglényegesebbet: annak keresését, hogy mi okból és mi végett vagyunk a világon? Ezzel pedig visszazuhantak az öntudatlan állat szintjére, s olyan világot hoztak létre maguk körül, amelyben nem lehetett többé emberként élni.
Ma is Noé korát éljük. Vigyáznunk kell a statisztikákra, illetve a mögöttük működő, a nyíltan hangoztatott vagy csak burkoltan sugallt ideológiákra, hogy amit a többség csinál, vagy jóváhagy, az a jó. Legyünk óvatosak azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyek folyton azt kérik számon az Egyháztól és az evangélium szerint hűségesen élő emberektől, hogy miért nem alkalmazkodnak jobban a modern világhoz? Ha Noé azt tartotta volna fontosnak, hogy alkalmazkodjék a környezetéhez, nem menekülhetett volna meg, s nem maradt volna élet a földjén. Urunknak, Jézus Krisztusnak sem az volt a célja, hogy mindenben megfeleljen kora vallási és politikai elvárásainak, de az, hogy elénk élje, megmutassa az Atya iránti hiteles szeretetet. 

Adja Isten, hogy mi is merjünk akár nevetség tárgyává is válva bárkát építeni, fészket rakni, vagyis olyan családi otthont, plébániai, iskolai és kolostori közösséget, szeretetszövetséget létrehozni, amelyben nem a világ, de az evangélium hirdette értékrend a mérvadó, mert ez nem enged elsüllyedni a szennyes árban, hanem a széllel és a hullámokkal is dacolva fennmarad, és eléri az öröklét partjait.

Továbbra is kívánjuk és kérjük az Urat, hogy legyen velünk, szentelje meg fészkünket, bárkánkat, amellyel útra kelünk az új egyházi év kezdetén, várva, hogy a Galamb, a Lélek nekünk is elhozza az új ég és az új föld olajágacskáját.

Fotók: Kuzma Zoé Barbara

A Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban 2022. november 26-án, az intézmény igazgatósága a szülői szövetséggel karöltve Családi napot rendezett, ami köszöntővel és elmélkedéssel vette kezdetét, amit játék és sport rendezvények, ádventi koszorúk, csuhébaba, mézeskalács, kolbásztöltés, sütés és kóstolás követett.  

12:30-órai kezdettel Szaknyéri Tünde, a zalaegerszegi Mindszentyneum főmunkatársa kísértetében, előadást tartott Kovács Gergely okleveles posztulátor, a Mindszenty Alapítvány képviselője, aki mindenekelőtt Isten szolgája Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása életét, életművét, egyházához és a népéhez fűződő hűségét, áldozatvállalásait, valamint a boldoggá avatási perének jelenlegi állását ismertette.

Megindító, érdekfeszítő, megdöbbentő és egyben humoros előadása, Mindszenty József bíboros rádiószózatának hangját idézve Szepsiben is emlékezetessé tette. Előadását a legújabb tudományos kutatásokra építve számos Mindszentyvel kapcsolatos érdekes történettel tarkította, ami Szepsiben is nagy sikert aratott a részt vevők körében. Elmondhatjuk, hogy sok olyan új adattal, ismerettel gazdagodtunk, amely még közelebb hozta hozzánk a fehérvértanú Mindszenty bíboros személyét.

A boldoggá avatási eljárás elindítását a Mindszenty Alapítvány kezdeményezte 1986-ban Bécsben. Két évvel később, 1988-ban, nevezték ki az eljárás posztulátorát, P. Szőke János szalézi szerzetespap személyében. Sajnos az eljárás érdemben évekig nem kezdődött el, annak ellenére, hogy az osztrák fővárosban sok dokumentum és imameghallgatás gyűlt össze.

Miután Kelet-Közép-Európában – így Magyarországon is – megtörtént a rendszerváltás, joggal lehetett remélni, hogy Mindszenty József boldoggá és szentté avatási eljárása már Magyarországon folytatódhat. Ez meg is történt, 1993. február 23-án a Bécsi Érsekség átadta illetékességét az Esztergomi Főegyházmegyének, amit 1993. április 16-án a Szentszék is jóvá hagyott és 1993. június 15-én nyilatkozatban rögzítette a szentté avatási eljárás lehetőségét. A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1993. december 16-án támogatásáról biztosította a szentté avatási eljárást, aminek kezdeményezője (actor) a Mindszenty Alapítvány volt. 2005 decemberében az ügy előmozdítása és meggyorsítása érdekében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) úgynevezett pertársaságra lépett a Mindszenty Alapítvánnyal, így az MKPK társkezdeményezője (coactor) lett az eljárásnak.

1994-ben alakult meg a szentté avatási bíróság, amelyben a bírói tisztséget Paskai László bíboros, esztergomi érsek töltötte be, a bíróság ügyésze Erdő Péter volt, aki 2002-től esztergom-budapesti érsek, majd 2003-tól bíboros. Három egyháztörténész – Mészáros István, Szántó Konrád és Török József –, illetve további hét történeti, jogi, diplomáciai és levéltári szakértő segítette a szentté avatási bíróság munkáját, különös tekintettel Mindszenty József életútjának vizsgálatára. Az egyházmegyei eljárás iratanyagát hetvenkét tanúvallomás teszi hitelesebbé, mivel az eljárás sikeres befejezéséhez nagyon fontosak a dokumentumjellegű bizonyítékok léte.

Paskai László bíboros 1996. július 31-én zárta le az egyházmegyei eljárás vizsgálati szakaszát. A teljes iratanyagot Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Mindszenty Alapítvány elnöke és P. Szőke János atya, posztulátor vitte el Rómába. A Szentté Avatási Kongregáció 1999-ben ismerte el az egyházmegyei vizsgálat szabályszerű lebonyolítását, illetve az iratanyag formai szempontok szerinti teljességét, ez a dokumentum az úgynevezett „Decretum validitatis”. Az egyházmegyei és a római vizsgálatok tartalmi összesítését, a „Positio”-t és annak kinyomtatását 2007-ben kezdték el és 2016-ban fejezték be.

2019. február végén Ferenc pápa engedélyezte a Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország egykori prímásának „az erények hősies fokon való gyakorlását”.

Szepsiben az okleveles posztulátor érdekfeszítő előadása után, ünnepélyesen megnyitotta az iskolaközpont első emeletén található képkiállítást, ami 4 részben mutatja be, hogy a bíboros a vállalás hűségével és a hűség vállalásával miként tette emlékezetessé és követendő példaként a főpapi szolgálat lelkiségét, híres mondásának ma is időszerűségében: „Állok Istenért, Egyházért, Hazáért.”

A nap folyamán látottak és hallottak alapján úgy tűnik, hogy nekünk, kései utódoknak és őszinte tisztelőinek – itt és most – az új kihívások, új pergőtüzében kell megpróbálnunk továbbvinni Isten szolgája életművét. Az iskola aulájának belső homlokfalára nem véletlenül került a bíboros közismert mondása: ,,Mostoha időkben leszegényedhetik egy nép; de az anyagiak visszatérhetnek, ha ifjúságunk testben, lélekben ép marad”.

Az életkapuk: a családi nap, a közös játék, az ajándékkészítés, az étkezés, az együttlét, a különféle találkozások és beszélgetések sorozata most is bizonyítja, hogy ha a hitvalló főpap magatartását, életeszményét és hitét követjük és minden körülmény közepette továbbra is hűségesen ragaszkodunk az evangélium hirdette igazsághoz, a szülőföldhöz, népünkhöz és nemzetünkhöz, legyőzetve is győzünk – Devictus vincit!

Az iskola igazgatója értesíti a Tisztelt Szülőket és a Diákokat, hogy 2022. december 2-án, pénteken, igazgatói szabadnapot rendel el minden diák számára /óvoda, alapiskola, gimnázium/ a pedagógusok lelki gyakorlata miatt.

2022. névember 26-án - a Családi nap keretében - 12:30-órai kezdettel, Kovács Gergely okleveles posztulátor tart előadást Mindszenty József életéről és szentté avatási eljárásáról a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

30 éves jubileumát ünnepelte a Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyházán. Mi is ott voltunk. "István hitével, Gizella szeretetével, Imre tisztaságával"

2022. november 16-án, szerdán tartottuk meg a diáknapot az iskolánkban. Az események már hétfőn megkezdődtek, hiszen ellátogattak hozzánk budapesti testvériskolánkból is. A jól ismert „kolpingosok” nálunk töltöttek néhány napot. Hétfő délután megmutattuk nekik Kassát, Szepsit és nevezetességeit, majd kedd este tartottunk egy diszkót, amelyen a két iskola diákjai jobban megismerhették egymást. Szerdán mi, a 3.G osztály diákjai tartottuk az órákat iskolánk alsóbb osztályai számára, majd ezután következett az elsősök avatása. Ezt osztályok közötti csapatversenyek követték, majd a napot filmnézéssel és kosárlabda mérkőzésekkel zártuk, amelyen iskolánk öregdiákjai és tanárai is képviseltették magukat.

Az ötödik osztályosok szentmiséjén Péter Atya a közelgő Adventtel és új egyházi évvel kapcsolatban felhívta a figyelmünket, hogy mennyire fontos észrevenni a jót magunkban és másokban egyaránt és hálásnak lenni Isten iránt azért a sok jóért, amit nap mint nap kapunk Tőle nem is csak a szüleinken, de tanárainkon, osztálytársainkon keresztül is.

Köszönjük Péter Atyának a szép és buzdító szavait, valamint hogy neki köszönhetően az ötödik osztály is végre megélhette közösen a legszentebb áldozatot.

Mons. Bernard Bober, kassai érsek-metropolita Sýkora Ilona emeritus igazgató-tanárnőt életjubileuma kapcsán különleges főpásztori áldásában részesítette. A megtisztelő áldáshoz mi is csatlakozunk, megköszönve neki mindazt, amit közösségünkért édesanyaként, tanárnőként, felelős vezetőként, Isten dicsőségére, népünk javára, családja boldogulásért és lelke üdvösségére tett. Ad multos annos.

ÜDV AZ OLVASÓNAK

MONS. BERNARD BOBER

KASSAI ÉRSEK-METROPOLITA

Mgr. Sýkora Ilona

tanárnőt

70. SZÜLETÉSNAPJA ÉVFORDULÓJÁN

MINDAZÉRT, AMIT ISTENÉRT,

A BOLDOD SALKAHÁZI SÁRA EGYHÁZI ISKOLÁÉRT,

ÉS A CSALÁDJÁÉRT VÉGEZ

KÜLÖNLEGES FŐPÁSZTORI ÁLDÁSÁBAN RÉSZESÍTI

AZ + ATYA, + A FIÚ, ÉS A + SZENTLÉLEK NEVÉBEN.

Mons. Bernard Bober

érsek – metropolita

Kassa, 2022. november 15.

Tanulmányi kirándulás keretében, 2022 november 16-án, intézményünk 5., 6.,  és 7. osztályos tanulóival ellátogattunk a Kassai Botanikus Kertbe és a Kelet - Szlovákiai Múzeumba. Nagyon érdekes volt a növénykiállítás: kaktuszokat, trópusi, szubtrópusi növényeket figyelhettünk meg, sőt még lepkéket is láthattunk. A Kelet - Szlovákiai Múzeumban pedig tanulmányozhattuk a Föld fejlődését a földtörténeti korszakokat, kövületeket, kőzeteket és ásványokat. Tartalmas délelőttöt töltöttünk el együtt.

2022. november 19-én, immár negyedik alkalommal utaztunk Edelénybe, hogy úszni tanítsuk gyermekeinket. Remekül sikerült órákról tudunk beszámolni. Diákjaink sokat fejlődtek, bátorodtak és rengeteg élménnyel gazdagodtak. Köszönet és hála a szülők támogatásáért! Tavasszal folytatjuk!

2022. november 16-án a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont elsős gimnazistái Viszlay Eszter vezetésével a következő szövegű esküt mondták:

„Én, fészeklakó XY a 3. G osztály fantasztikus tagjainak fogadom, hogy alázatosan, hűségesen és tiszteletteljesen viszonyulok hozzájuk. A tojáshéj még ott van a fenekemen, ezt belátom, ezért a harmadikosokat mindig magasztalom. A buszon, ha pillantásukat észlelem, lelkesen adom át nekik a helyem. A menzán, mint Mózes tette a tengerrel, úgy válok én is ketté a tömeggel. Az osztályfőnököm mindig tisztelem, hülyeségeimmel sohasem stresszelem. Mostantól tanáraimra is mindig hallgatok, ezzel a kisebbeknek is példát mutatok. A Salkát most már mindig képviselem és ezentúl falkájának tagja leszek. Isten engem úgy segéljen!" 

Az események margójára a következő kérdések a válaszok fogalmazódtak meg.

Kedves Eszter!

A fogadalomtételre teljesen véletlenül érkeztem. Örülök, hogy szólt az igazgató úr az éppen zajló akcióról. Összefoglalnád, hogy minek az apropóján történt mindez?

Igazából több mindent megába foglalt az a bizonyos szerdai nap. Aznap tartottuk meg a diáknapot, amit iskolánk diákönkormányzata a 3. G osztállyal közösen szervezett meg, valamint a budapesti testvériskolánk is épp nálunk vendégeskedett. Emellett zajlott a gimnazista elsőseink avatása is, ami a fogadalomtétellel ért véget. Mint sok más iskolában, nálunk is már szokássá vált az elsősök avatása. Már október elejétől zajlott ez a folyamat, minden héten kaptak egy-egy feladatot, amelyek többé-kevésbé viccesek voltak, illetve, kihívást jelentettek az elsős diákoknak. Miután hétről-hétre teljesítették a feladatokat, eskütétellel zárták le ezt a néhány hetet.

A szöveg egyes szavainak, fogalmainak a háttértörténete értelemszerűen a nem Salkásnak ismeretlen. Mit jelent – magasztalni, helyet adni, kettéválni a tömeggel?

Igyekeztünk úgy összerakni ennek az eskünek a szövegét, hogy az legyen egyszerű, de mégis lakozzék mögötte valamiféle mondanivaló is. Így meg volt a sajátos kis „humora” is a szövegnek, de ha elgondolkozunk rajta, utalásokat vélhetünk benne felfedezni. Nem mindegyik esetben volt a szavaknak mélyebb jelentése és háttértörténete, de volt, amit szándékosan írtunk úgy, ahogy. Volt benne bibliai utalás is, amit helyénvalónak találtunk. Minél többször futjuk át az eskü sorait, annál inkább újabb és újabb jelentéseket fedezhetünk fel benne, mindenkiben másképp csapódik le. Ennek ellenére ez benne a szép, hogy mindenkinek mást jelent.

Számomra két mozzanat volt maradandó: a térdelés és a végszó: Isten engem, úgy segéljen! Mi ennek az üzenete?

A saját avatásunkból indultunk ki, amikor minket is letérdeltettek az eskütételhez. Mi is úgy gondoltuk, hogy ezzel nyomatékosítani tudjuk azt, hogy ez nem csak egy vicc volt. Az „Isten engem úgy segéljen!”, befejezés tűnt a legjobb választásnak. Ezzel rámutatunk arra, hogy a Jóisten segítségével mindaz, amit megfogadtak, teljesíthető és betartható.

Kétségtelen, hogy mindnyájan megtapasztaltuk már a világ hiábavalósága miatti keserűséget. Ismerjük azt a nem kevés keserves sírást is, és azt a reménytelen kétségbeesést, hogy semminek sincs értelme a világon, sem a mi életünknek, sem az emberiség nagy erőfeszítéseinek, sem a világmindenség csodálatos szépségének.

Az is egyértelmű, hogy nemegyszer lázasan keressük a történelem kulcsát, amivel kinyithatnánk, hogy miként válnak valóra a nagy álmok, mikor teljesülnek az ígéretek, miért az a sok igazságtalanság és szenvedés, és hol találjuk a vigaszt, hogy életünk még sincs menthetetlenül elrontva?

Mindazoknak, akiknek ismerősek ezek a gondolatok és ezek az érzések, azok jó, ha tudják, a végső vigasztalás kulcsa az, akit az Atya adott nekünk, szent Fiában, Jézus Krisztusban. Mert csak a kétségbeesés szakadékának széléről lehet a maga teljes valóságában látni és láttatni azt a misztériumot, hogy az Atya Egyszülöttje, bűneink bocsánatáért meghalt, megigazulásunkra feltámadt. Egyedül Ő tud megoldást adni reménytelen helyzetünkre.

Örülünk és köszönjük, hogy növendékeink ráéreznek erre a különös értékrendre. Reménykeltő, hogy ünnepségeik forgatókönyvét maguk írják és maguk szerkesztik. Nem kétséges, hogy a Gonosz, amely ideig-óráig még hatalmat kapott, mindent megtesz, hogy Krisztus ügyét zátonyra futtassa. De az sem kétséges, hogy mivel fog végződni az a gigantikus küzdelem, amelynek mi is résztvevői vagyunk: Krisztus győzni fog, mert már egyszer s mindenkorra győzött. Ennek egyik jele volt 2022. november 16-án a megkapó, lenyűgöző eskütétel a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban. Nagy köszönet és hála mindenkinek, aki részt vállalt a szent rendezvényben,

Imával és áldással. Gábor Bertalan

Iskolánk diákjai 2022. november 14-én részt vettek a Szlovák Atlétikai Szövetség által szervezett terepfutó váltóversenyen. A ködös időjárás ellenére is tisztán látták a célt, így a Drága Wanda, Kovács Réka, Varga Nikolasz, Hudák Kevin alkotta csapat - Pecze Norbert tanár úr vezetésével - a dobogó legfelső fokán végzett. Szívből gratulálunk !

2022. november 15-én az immár hagyományossá vált kedd reggeli szentmisén a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistáival egyetemben részt vettek a budapesti Boldog Adolf Kolping Katolikus Iskola növendékei egy csoportja is, akik testvérlátogatásra érkeztek a szűkebb pátriába. A találkozás emlékére A Három  Szent Kassai Vértanú tiszteletére kiadott imafüzetet kapták.

Adolph Kolping egy pásztorcsalád negyedik gyermekeként született, a család nem élt különösen jó körülmények között. 1820-tól 1826-ig elemi iskolába járt, majd szülei kívánságára három évig cipésznek tanult. Gyermekkorát, szegénységük ellenére is, boldognak írta. A segédvizsga után 1829-től 1832-ig cipészsegédként, később az akkor híres kölni cipészműhelyben dolgozott, ahol mestere felajánlotta, hogy házasodjon be a családjába, s ezáltal részesedett volna az üzletéből. Ő azonban inkább más állás után nézett.

Adolph segédévei során szomorú tapasztalatokat szerzett. Elkeserítőnek találta önnön és társai életkörülményeit. Valószínűleg ezek a körülmények okozták, hogy megbetegedett, ezért 22 évesen fel kellett adnia tevékenységét. Két év múlva azonban már gimnáziumba járt, hogy később egyetemre mehessen, mert pap szeretett volna lenni. Három és fél évvel később, 1841. április 3-án le is érettségizett. 1841-től 1842-ig Münchenben, 1844-ig Bonnban és 1844. március 26-tól a kölni Püspöki Kollégiumban tanult teológiát. Tanulmányainak költségeit annak a földbirtokosnak a lánya fedezte, akinél az édesapja pásztorkodott.

1845. április 13-án a kölni minoritatemplomban pappá szentelték és ezután káplán volt és hittanár. A város abban a korban több ezres lakosú ipari komplexummá nőtt. A sok fiatal férfi nagy szegénységben és a reménytelen életkörülmény között tengődő sorsa erősen emlékeztette saját korábbi életére, ezért társaival létrehoztak egy katolikus segédegyletet, ami lelki támaszt és tanulási lehetőséget biztosított tagjai számára, különösen a segédek képzése idején, amikor három évig távol kellett maradniuk a szülővárosuktól. Adolph felismerte a segédegylet jelentőségét és lehetőségeit, ezért elhatározta, hogy bővíti az egylet tevékenységét. Úgy gondolta azonban, hogy erre csak egy nagyobb városból van jobb esélye, ezért megkérte a püspököt, hogy Kölnben kapjon állást.

1849-ben Adolph Kolping káplánként visszakerült Kölnbe, ahol május 6-án hét segéddel megalapította a Kölni Legényegyletet. Célja a „legények” vallási, szakmai, családi és társadalmi életre való felkészítése volt. 1850. január 1-jén az egyletnek már 550 tagja volt. A kölni példát követve más városokban is egyre-másra alakultak az egyletek. Kolping élete végén már 418 egylet működött országszerte 24 ezer taggal. 1850 őszén összeolvasztotta a környék egyleteit és megszületett a Rajnai Legényegylet, amely 1851-től Katolikus Segédegylet néven vált ismertté. Ez lett a mai Kolpingwerk alapja.

A napi evangélium Zakeusról szólt, aki alacsony termete miatt felmászott egy fügefára, hogy jobban láthassa Jézust és önmagát. Az evangéliumi történet kapcsán megkérdezhetjük: hogyan tekintünk önmagunkra? Vajon elégtelenségünk láttán beletörődünk helyzetünkbe, vagy éppen akkor, amikor úgymond a padlón érezzük önmagunkat, keressük az Úr Jézussal való találkozást? És aztán: miként tekintünk azokra, akik hibáztak és nehezen tudnak felkelni hibáik porából? Tekintetünk egy felülről jövő, ítélkező, megvető, kirekesztő tekintet, vagy együtt érző, segítőkész?

Az Úr Jézus példáját látva, jó, ha nem feledjük: csak akkor szabad felülről lefelé nézni valakire, ha segítünk neki felkelni: semmi másért. Csak ebben az esetben szabad felülről lefelé nézni. Nekünk, keresztényeknek Krisztus tekintetét kell magunkévá tennünk, amely könyörületesen alulról átölelő és tudatosan keresi azt, aki elveszett. Ez az Egyház mindenkori tekintete is, és mindig is ennek kell maradnia, Krisztus tekintetének, nem pedig egy elítélő aspektusnak. A szentmisében is ezt kértük: a Szentlélek ajándékát, hogy mi is új és új szemmel tudjunk nézni önmagunkra és egymásra.

Adolph Kolping boldoggá avatásának folyamatát hivatalosan 1934. március 21-én indította el Joseph Schulte kardinális, Köln püspöke. A boldoggá avatása 1991. október 27-én történt Szent II. János Pál pápa vezetésével, aki már korábban - ma 42 éve - 1980. november 15-én látogatott el sírjához a kölni minoritatemplomban, ahol miután imádkozott, ezt mondta: „A mai egyháznak olyan példaképekre van szüksége, mint Adolph Kolping volt.” Szentté avatása is folyamatban van.

Az iskola igazgatója értesíti a Tisztelt Szülőket és a Diákokat, hogy 2022. november 18-án, pénteken, igazgatói szabadnapot rendel el az általános iskolás és gimnazista diákok részére az érsekség által szervezett pedagógus továbbképzés miatt. Az óvoda és a napköziotthon korlátozások nélkül, egész nap működik.

A pénz beosztása, a takarékosság és az öngondoskodás hangsúlyozása, támogatása minden korosztály számára kiemelten fontos.

Ebből az alkalomból iskolánk  5., 6., 7. és 8. osztályos tanulói technika órára projektmunkákat készítettek. A projektmunka címe „ Így spórolok, takarékoskodok” Az V.A osztályos tanulók feladata egy persely és a VI.A osztályos tanulók feladata papírpénz és fémpénz rajzolása volt. A 7. A osztályos tanulók egy perselyt, papírpénzt és fémpénzt rajzoltak valamint röviden leírták, majd prezentálták, hogyan takarékoskodnak, spórolnak. A 8. A osztályos tanulók projektmunkája egy tetszés szerinti háztartásban használt elektromos fogyasztóval kapcsolatos munka volt, melynek az előnyeit, hátrányait kellett feldolgozni takarékosság szempontjából, majd prezentálni az osztály előtt. Az elkészített munkák nagyon szépek, esztétikusak és tartalmasak voltak. A legértékesebb munkák évfolyamonként díjazva voltak.

Díjazottak: Dobos Anna V.A, Piroh Viktor V.A,

Balta Rita VI.A, KateržabekSebastian VI.A,

                    Kovács Lili VII.A, Rudy Dávid VII.A,

BojszkoKevin VIII.A, Fazekas Zita VIII.A

Na hodinách slovenského jazyka rozvíjame aj emocionálnu inteligenciu, ktorá ovplyvňuje osobnosť dieťaťa - dramatizáciou rozprávok. Žiaci spoznávajú nielen seba, ale aj okolie, počúvajú druhých, vcítia sa do rozprávok a aktívne komunikujú.

A szepsi római katolikus templomba az évközi idő 33. vasárnapján becses vendégek érkeztek, akiket nagy-nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöttünk. Jelesen a Komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont színjátszó csoport – diákszínpadának tagjait, akik előzőnap este a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulájában Tóth Gábor rendezésében 120 percben egy fergeteges színelőadást mutattak be – MEG+oldható pénzzel? - címmel.  

Az előadásra készülve otthon azon töprengtem, hogy vajon a papi jelenlétem nem lesz-e zavaró? Sajnos olyan világot élünk, amikor sok esetben - tisztelet a kivételnek - az előadott mű lélekben nem épít, nem tisztít, de rombol és bepiszkít.

Az ellenkezője történt. Egy lélekemelő, kitűnő, tartalmas, elgondolkodató, tükröt tartó, kiutat mutató előadást láthattunk. Gratulálunk a nem mindennapi rendezéshez és az előadók magas fokú teljesítéséhez.

Örömünket csak fokozta és tetézte, hogy a közönség megértette az üzenetet és kiérezhető volt, hogy fiatal művészeink szívvel-lélekkel azonosulnak a helyes értékrenddel. Ez a lelkület és lelkiség is jeles bizonyítéka az egyházi iskolák létjogosultságának.

Egyházunkban az évközi idő 33. vasárnapja a szegénység elleni küzdelem 6. világnapja is. Ferenc pápa szavait idézve eszünkbe juthat, hogy a szegénységben létezik egy paradoxon - ellentmondás, amit nem könnyű elfogadni, mert szembemegy az emberi logikával, amikor azt állítja: Van olyan szegénység is, ami gazdaggá tesz. Az Úr Jézus evangéliumi üzenete ezt tárja fel nekünk. Valóban van olyan szegénység, amely megaláz és megöl, de van egy másik szegénység is, s ez Jézus Krisztus szegénysége. Isten - Fiában, Jézus Krisztusban ezt az utat választotta és követte. Szegénnyé tette önmagát értünk, buzdítva és bátorítva mindnyájunkat arra, hogy a mi életünk is megvilágosodik, átalakul, és olyan értékre tesz szert, amelyet a világ ugyan nem ismer, ezért önmagától nem is tudja adni, de ha Krisztust követjük, életünk értelmes és értékes lesz Isten és ember előtt egy örökkévalóságon át.

Ma van édesanyanyelvünk napja is. Köszönjük, hogy kincsünket, ősi örökségünket az evangélium tanításának fényében és hitében őrizzük és azt gyermekeinknek és unokáinknak kamatoztatva továbbadjuk. Ezt a készséget láthattuk a hétvégén a 23. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon és szombat este a Komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont színjátszó csoport diákszínpada előadásában.

A szentmise záró áldása előtt tisztelettel kértük Tóth Karaffa Kingát és Pelegrin Krisztinát a Boldog Salkaházi Sára igazgatóhelyetteseit, valamint a színjátszó csoport jelenlevő tagjait az oltár közelébe, ahol emlékül egy-egy Boldog Salkaházi Sára emlékképet kaptak, azzal a vággyal és kéréssel: őrizzék, ápolják továbbra is édesanyanyelvünket. Legyen ebben példaképük és hathatós közbenjárójuk a Komáromban is működő Boldog Salkaházi Sára, szociális nővér.