1848. március 15-e különleges helyet foglal el népünk történelmében. „175 év távlatából is csodálattal emlékezünk erre a makulátlan fényű napra, amikor a magyar nemzet vérontás nélkül, békében és egyetértésben vívta ki szabadságát.” írta ez évi ünnepi köszöntőjében Orbán Viktor.

Mi, magyarok történelmünk során sokszor bebizonyítottuk, hogy bátran fel merjük venni a harcot a ránk zúduló ellenséges túlerővel, ugyanakkor - más nemzetekhez hasonlóan - mégis jobban szeretünk élni a szabadságban, semmint meghalni érte.

Évtizedeken át joggal és őszintén reméltük, hogy Európa földjén nem pusztíthat többé háború. Sajnos, manapság ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, ezért a mostani szörnyű időkben még inkább szükségünk van a magyar szabadság iránytűjére, amely történelmünk annyi vészkorszakán sikeresen, eredményesen vezetett át bennünket - fogalmazott a kormányfő. Békére vágyunk, és a béke pártján állunk. Erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy elhallgassanak a fegyverek, mert ez az egyetlen út, amely ma garantálni tudja az emberek biztonságát és boldogulását a Kárpát-medencében.

2023. március 15-én ilyen gondolatokkal, vágyakkal és felelősségtudattal köszöntöttük és üdvözöltük a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda küldöttségét a szepsi plébánia-templomban és a makranci Szent István Király filiális templomban, ahol a becses vendégek megcsodálhatták a Kárpát-medencében egyedülálló ereklyét: az első szent magyar család, az első és az utolsó apostoli király csontereklyéit. Jelesen – Szent István Király, Boldog Gizella, Szent Imre és Boldog IV. Károly relikviáit.   

A templomlátogatások között a két testvériskola diákjai és tantestülete - tanúsítva és felvállalva a múltat és a jövendőt - rövid ünnepi műsort adtak: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!” köztünk, bennünk és általunk a szűkebb és a tágabb pátriában: Cum Deo, pro Patria et Invicem.

A kilencedikes tanulók tesztelése 2022. március 22-én és 23-án valósul meg.

Március 22-én matematikából, valamint magyar nyelv és irodalomból, március 23-án szlovák nyelv és szlovák irodalomból történik a felmérés.

Bővebb információk az alábbi linken találhatóak:

2022/2023 | NUCEM

Eredményes felkészülést kívánunk!

Az értelem, a szív és a tettek harmóniája...

Joel próféta könyvében olvashatjuk: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltöm lelkemet abban az időben. (…) megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét” (Joel 3,1-2,5).

2023. március 14-én a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont negyedikes gimnazistái is megkezdték írásbeli érettségi vizsgáikat. A hagyományokhoz híven a kezdés közös imádságban és imádsággal történt. Felelősségteljesen: az ész, a szív, a kezek, az értelem, a jóság és a tettek harmóniájában.

A napi evangélium (Mt 18,21-25): a példabeszéd a számadásról és a megbocsátásról azt sejtette, hogy egy vágyott ország, közösség, csak ott formálódik, ahol az Isten irgalmasságát megízlelő emberek vannak együtt, akik ebből a tapasztalatból készek békét, erőt és örömet merítve tovább adni. Csak ilyen emberekre épülhet az a közösség, amelyik valóban kész egy más értékrendben élni és éltetni. Ezek az emberek sem feltétlenül hibátlanok, sőt minden bizonnyal számos gyengeséggel küszködnek „tövist hordva testükben”, amit azonban kiegyensúlyozott bizalommal viselnek. Talán egy pszichológiai teszt még azt is kimutatná, hogy még nem teljesen érettek és nem egészen harmonikus személyiségek, mégis ők a legegészségesebbek, a szó valódi értelmében, mert a Teremtő irgalmából élnek és ezt igyekeznek tudatosan tovább adni.

Az elmondottak alapján, nem biztos, hogy evilági értelemben mindig sikereseknek mondhatók, mégis egyedül ők érik el és teremtik meg azt a közeget, amire mindnyájan vágyakozunk.

Adja Isten, hogy növendékeink mindig és mindenütt vágyjanak, törekedjenek az értelem, a szív és a tettek harmóniájára. Váljanak éretté az evangélium tanította és közvetített értékrendben. 

2023. március 12-én, a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatósága, pedagógusai, növendékei, a Csemadok Szepsi Alapszervezete szervezésében városunk társadalmi, közösségi szervezeteinek, a különböző intézmények és egyházak tagjaival együtt emlékeztek az 1848/49-es eseményekre. Az ünnepi beszédek után volt igehirdetés, közös imádság, elmélkedés és elmélődés, felidézve többek között a papköltőt, Mécs Lászlót, aki a Kirándulás elmaradt c. versét a sok sírásra okot adó tények ellenére reménnyel fejezett be: Újabb kirándulásról álmodunk, s elindulunk, ha kivirul botunk…

A vers 1930 előtt íródott Nagykaposon. Tehát akkor sem volt a helyzet ideális. Sőt, szinte soha nem az. A megmaradásért mindig meg kell küzdeni.

Ma is újból meg kell markolnunk a szablyát. Ami nem más, mint lelki kard, a Lélek kardja, Isten szavának a kardja, az Igazság kardja – az Igazságé, ami nem mazsolázgat a Bibliából, de komolyan veszi minden szavát, mert egyedül csak a Biblia Igaza - Jézus Krisztus - tesz minket szabaddá.

Komolyan kell vennünk Szent István Királyunk lelki, szellemi örökségét. Itt az idő, hogy áldatlannak tűnő helyzetünkben, tanulva áldott elődeink példájából, hozzájuk hasonlóan merjünk újból cselekedni. Építsünk - családot, iskolát, kultúrát, közéletet, jövőt az evangéliumi értékrendre.

Egyetlen nemzedék sincs felmentve a harctól. Mi sem. Nekünk is meg kell harcolni a harcot: az igazi szabadságért, az életért, a házasságért, a családért s mindazért, ami földünket, s életünket kereszténnyé teszi. Mert, ahogyan Isten szolgája Robert Schuman mondta, s amit bátran ismételget a jelenlegi magyar miniszterelnök úr is: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz többé Európa”.

Nagy köszönet és hála minden közös imáért, tettért, tanúságtételért, amelyet egymás és önmagunk megerősítéséért végzünk nemcsak itt Szepsiben, de szerte a nagyvilágban. Örvendetes tény, hogy növekvő ifjúságunk értegeti az idők jelét: a keresztek és a kopjafák felkiáltójelek. Nincs felesleges áldozat. Amíg van Istenben bízó és Istennel népéért küzdő ember, addig van Isten megáldotta jövő is. Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk…

1. hely - Nyíri Kristóf gimnazista diákunk, Szlovák Bajnokságot nyert 800 m-es síkfutásban Pozsonyban. Fantasztikus versenyzéssel, 2:00.78-es időeredménnyel lett első a junior kategóriában.

Szívből gratulálunk !!! További sok szép sikert kívánunk!!!

Március első napján a Steel arénában szurkoltunk a HC Kassa csapatának, amely a HC MV Transport Eperjes csapata ellen játszott. A meccs izgalmas volt és nagyszerű, mivel a hazai csapat 5:0 – ra  legyőzte az eperjesi csapatot. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Takács András, gimnazista tanulónk megvédte bajnoki címét 400 m-es síkfutásban, Pozsonyban a Szlovák Bajnokságon.

200 m-en pedig 2. lett.

Szívből gratulálunk !!!

Az iskola igazgatója értesíti a Tisztelt Szülőket és Diákokat, hogy a megbetegedések megnövekedett előfordulása miatt, a Regionális Népegészségügyi Hivatal ajánlása alapján,

megszakítja az oktatási-nevelési folyamatot az Általános iskola 1-9 évfolymaiban, 2023. március 2-3-án.

Az óvodai és a gimnáziumi részleg tovább működik.

Megértésüket köszönjük!

Mgr. Nagy István

2023. február 23-án a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont dísztermében izgalmas, módfelett érdekes, elgondolkodtató előadást, fotódokumentációs úti-, és élménybeszámolót tartott Kovács Tamás, afrikai útjairól, amelyet biciklin 2018-ban tett meg először.

Délelőtt a diákok egy rendhagyó földrajz óra keretében, délután pedig a szülők, tanárok, iskolabarátok zarándokutak minőségében hallgahatták meg az érdekes történeteket.

Felfedezni Isten-képűségünket és hasonlatosságunkat…

A már megjelenésében is szimpatikus előadó az ez irányú élettapasztalatát, világnézetéből megalapozva mondta el. Jó volt hallgatni és vele együtt örülni sikereinek és tanulni tőle kisebb-nagyobb bevallott és csendesen megsejtetett kudarcaiból.

Előadását hallgatva és az afrikai képeket szemlélve nem volt nehéz a szegénység és a gazdagság, az élet és a halál fogalmait nem biológiai állapotunkra vonatkoztatni, de létezésünk mélyebb valóságára összpontosítva. Szoros párhuzamot vonva a kinyilatkoztatás, a Biblián értett és értelmezett értékrend kifejezésein, beismerve és elismerve, hogy a Teremtő gondolatai sokkal inkább valóságok, mint a mi, a valóságról csupán halvány alkotta árnyképek és hasonlatok.

Ki tagadná? A jó egészségnek, a földi jónak örvendő és bővelkedő, de erkölcsileg kettősségben élő emberen sokkal inkább a mindent megfosztó halál uralkodik, mint a kevesebb anyagi jót élvező vagy szenvedését hittel elfogadó rákos betegen. Az anyagi jólét, az élet és a halál értelme és értéke, nem külső tényezők függvénye, de belső döntések kérdése.

A teljes életet az választja és éli, akik helyesen és jól ragaszkodik a Teremtőhöz és az Ő törvényeihez. Ez a mindennapok során úgymond kereszthordozásként jelenik meg, mert az ilyen életmagatartás szüntelen áldozatot követel. Önző énünk lázadozik az efféle apró meghalások ellen. Szeretné fenntartani a látszatot, az önmegvalósítás, önkifejezés ábrándját, s ezért nap, mint nap meg kell küzdeni vele.

Küzdelmünkben nem vagyunk egyedül. Segít az Isten. Észrevétlenül és első látásra talán érthetetlenül is, például, amikor megengedi, hogy a magunkba vetett hitünk meginogjon, a személyiségünket körüllengő, saját magunk alkotta mítosz szappanbuborékként szétpukkadjon, s megmutatkozzék a mögötte lévő üresség. Ilyenkor új és új lehetőséget kapunk, hogy feladjuk az álvalóság őrült hajszolását, s a valódi életet és igazi önmagunkat válasszuk. Ehhez azonban - önmagunk megtalálásához - csak a helyes önmegtagadás vezethet el. Vagyis a külső rétegeket önmagunkról le kell hántani és el kell távolítani, hogy eljussunk szívünk közepébe, személyünk központjába, oda ahol Isten lakik bennünk.

Adja Isten, hogy ne érjük be külső tatarozással, amely csak arra jó, hogy ideig-óráig eltakarja a belső szennyünket. Kérjük a Szentlélek különös segítségét, hogy az idei Nagyböjtben legyen bátorságunk alászállni szívünk mélységeibe, ahol valóságosan találkozhatunk Vele, és ebből a találkozásból gyümölcsöző zarándokutas kereszthordozás legyen. Pontosabban: folyatódjon, tökéletesedjen bennünk teremtés és a teremtettségünk, aminek kapcsán újabb utazásokra indulunk el, nem ugyan a távoli Afrikába, de távol-közeli önmagunkba, ahol a belső átformálódásunk folytán felfedezzük Isten-képűségünket és hasonlatosságunkat.

2023. február 22-én délelőtt a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai, délben az iskolások is részt vettek a hamvazószerdai liturgián, ami ünnepélyes bevonulással vette kezdetét, mialatt az iskolai énekkar énekelt Lukács Katalin tanárnő vezetésével. A napi könyörgés után elhangzottak a szentírási szakaszok, amit homília követett, majd a hamu megáldása és a hamvazás következett. Az óvodások elmélkedésre egy pár gallyat kaptak. Felületesen szemlélve élettelennek, száraznak tűnnek. Feladatként a tantermekben vízbe téve, a nagyböjt folyamán végig kísérhetik kizöldülősüket és virágba borulásukat. Ilyen az Istenben, és az Istennel élt emberi élet is, ha az ima, a böjt, a jótékonykodás és a szentségek hatékony vétele által Benne élünk és vagyunk. Ezt a gondolatmenetet már az alsós és a felsős tagozatos diákok ízlelgették. A hamvazkodás alatt szintén az énekkar énekelt. A szertartás a Hívek könyörgésével folytatódott, a Miatyánkkal, az Üdvözléggyel, a Záró könyörgéssel és az ünnepi áldással ért véget.

            Ezen a napon a liturgia egy ősi formulában mutatja be a nagyböjt lelki jelentését. „Ember, emlékezzél, porból voltál, porrá leszel.” „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15). Ezeket a szavakat ismétli a pap a hamvazkodás pillanatában. Ezzel valamiképpen visszatérünk az emberi történelem kezdetéhez, amikor a bűnbeesés után az Úr így szólt Ádámhoz: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.” (Ter 3,19).

A hamu, amit ma a kezünkbe veszünk, és amivel megjelöltetünk, eszünkbe juttatja a semmit. A mulandóságot. Ember, emlékezzél, porból lettél és porrá leszel, amit elfúj a szél, vagy magába zár a föld. A nagyböjti szentidő, a szent 40 nap gondolkodni hív, elmélkedni, látni és láttatni valóságot. Mi a valóság? Az ember csak egy marék hamu lenne?

Nem! A Teremtő Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Öröknek. Ez vigasz, de feladat is. Szép életet kell élnünk a mindennapokban, ami az örökkévalóságban lesz teljessé. Addig – ember, küzd és bízva bízzál. A bizalom forrása és helye – az imádság. A küzdés tere a mindennapok kihívásai. Mindkettő önuralmat igényel.

Érdemes? Igen, hiszen ott, ahol az ember jót tesz – azonnal jobb lesz a világ. Ott, ahol rosszat teszünk, általunk rosszul, rondul, durvul a világ. A szertartásban azért is imádkoztunk, hogy Isten segítségével a következő szent időben helyesen és jól éljünk, tanuljunk, szeressünk és viselkedjünk, hogy a nagyböjt ideje elősegítse egyéni és közösségi életünk lelki, szellemi és testi fejlődését.

A hamvazkodási liturgia végén az iskola 4G. diákjai ünnepélyesen kihelyezték az Evangéliumok Könyvét, ami az iskola folyosóján kialakított liturgikus térben nyert elhelyezést, ahol az óraközi szünetekben lehetőség kínáltatik az Isten szavának magánolvasására és a kapott üzenetek egy füzetben való megosztására, hogy mivel a Biblia az Úr népének a könyve, Isten igéje egyesítse gyermekeit és tegye egyetlen néppé őket.

A Biblia ugyanis nem történeti könyvek gyűjteménye, nem is időrendi események leirata, hanem teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányuló kinyilatkoztatás, ami az ember részéről válaszra válasz. Kölcsönös dialógust, párbeszédet igényel. Az üdvösség céljának elérése érdekében a Szentlélek alakítja át az emberi szót Isten szavává.

Jó tudni, hogy a Szentlélek szerepe nélkül az ember könnyen átcsúszik fundamentalista magyarázatokba, amitől mindenkinek bölcsen távol kell maradnia, ahogyan arra Pál apostol is emlékeztet: „A betű öl, de a Lélek az, aki éltet” (2Kor 3,6). A Szentírást az Egyházzal és az Egyházban, és ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogyan azt megírták. Jézus Krisztussal, akiben a kinyilatkoztatás beteljesedett, és aki a Szentlélek által folytatja tevékenységét, továbbra is sugalmaz az Egyháznak a Szentírás tanításában: az Egyházzal, az Egyházban, az Egyházért.

Adja Isten, hogy a nagyböjti szentidőben buzgóbban imádkozzunk és odaadóbban gyakoroljuk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Nagyböjti zarándokutunkon kísérjen bennünket az Úr segítsége és a mindig az Istenre figyelő és Benne élő Szűzanya példája és oltalma. Köszönet és hála mindazoknak, akik közreműködtek a liturgia méltóságteljes ünneplésében.

KÉPES BESZÁMOLÓ

2023. február 18-án 19:00 órai kezdettel a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont aulájában a helyi szülői szövetség szervezésében áldóimával és közös vacsorával egybekötött farsangi vigadalom vette kezdetét, nem feledkezve meg a földrengések és a háborús konfliktusok áldozatairól sem. Az együtt érző szeretet mellett köszönetet mondtunk, hogy a szűkebb pátriában – aránylag békében, biztonságban és szeretetben élhetünk.

A szülők bálja Fazekas Mónika, a szövetség elnöknőjének köszöntője után rövid elmélkedéssel, szándékosan a Házasság hete mottója alapján: Szeretetbe kapaszkodva valósult meg, ezzel is eleget téve a szervezők szándékának: töprengjük közösen azon, hogy a különböző nehézségek pergőtüzében miként lehetünk egymás számára a szeretetből, az összetartozásból és az egymás iránti bizalomból táplálkozók erőforrásai.

Nem is lehet ez másként, hiszen az Egyházi Törvénykönyv 1055. kán. - 1. §- a házassággal kapcsolatban nem véletlenül fogalmaz: A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte.

2. §. Ezért a megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerződés anélkül, hogy ugyanakkor ne lenne szentség is.

Igen, a házasság - szentség, szakramentum, szent jel: tudatos egymásba kapaszkodás. Köztudott az is, hogy az egymásba kapaszkodó növényeknek úgynevezett – tappancsuk van, a bogarak és a madarak lábain kapaszkodóhorgok vannak, a ruháknak tépőzárjuk. Ezek mind-mind érdes felületek. A sima felület ugyanis – csuszamlós, ami nem nyújt biztonságos alapot.

E tények tudatában alkalom nyílott átgondolnunk, szembesülni a valósággal: hogy a hitvestársi és a párkapcsolati elvárásaink, vágyaink, kívánságaink nem voltak-e olykor túlzottan simulékonyak? Amikor, pl. a másiktól angyali türelmet, határtalan megértést vártunk, vagy amikor csak kapni akartunk, de adni, adni, adni már nem akartunk, vagy nem tudtunk, mert úgy éreztük, hogy belefáradtunk az újrakezdésbe!

Igen. Emberek vagyunk és nem angyalok. Csetlő-botló teremtmények, akik megfáradunk, elfáradunk, megfásulunk és elfásulunk. De nem így a Teremtő, aki az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Szent jelként, egymásra bízott bennünket. Ő sohasem fárad bele a segítségnyújtásba. Ő mindig bizalommal kérhető a szeretetbe-kapaszkodás újrakezdéséhez szükséges kegyelem kiáradásáért.

Ezt történt ezen a találkozón is. A hitvestársak és a végső elkötelezettségre készülők megfogták egymás kezét, majd csöndben csatlakozva az előimádkozó könyörgéséhez így fohászkodtak:

Urunk, Jézus Krisztus, / az Atya képmása a Szentlélekben! / A Te földi életutad és főként keresztutad azt tanítja nekünk, / hogy a szeretetet nem kitalálnunk kell, / hanem minden nap rá kell találnunk és rá kell lépnünk a szeretet útjára./ Nem kitalálnunk kell azt, hogy miként szeressünk, / hanem azt kell tennünk, amit te is cselekedtél:/ szeretetből odaadva, felajánlottad önmagadat az Atyának értünk, emberekért. / Önként tetted ezt, / szeretetből, / ahogyan minket sem kényszerít semmilyen külső törvény. / Erre egyedül a szívünkbe írt szereteted törvénye indít és bátorít. / Segíts minket úgy szeretni egymást, / hogy ne csak szóval hirdessük a szeretet parancsát, / hanem megtegyük mindazt, amit a szeretet törvénye kíván tőlünk, / hogy így egymásba kapaszkodva / szent jelként, a föld sója és a világ világossága legyünk Általad, / aki az Atyával és a Szentlélek együtt élsz és éltetsz, most és mindörökkön, örökké. Ámen.

Kérésünket a Miatyánkkal, azzal az imával támasztottuk alá, amire az Úr Jézus parancsára, édesanyáink és nagymamáink tanítottak minket imádkozni. Elimádkoztuk az Üdvözlégy Máriát is, köszöntve Urunk, Jézus Krisztus édesanyját is és úgy, ahogyan az angyal köszöntötte őt Názáretben, hozzá csatolva egyházunk alázatos könyörgését.

Köszönet és hála, hogy a helyünkön vagyunk a templomban, az iskolában, a munkahelyen és a közéletben, ahol egymásba kapaszkodva őrt állhatunk ott, ahová a Teremtő születni engedett minket, ahol a kölcsönös áldozatvállalás eredményeként a házasság szentségének látható jeleként tanúsíthatjuk: egymásra bízattunk, hogy lelki, szellemi és anyagi értékeinket védve, őrizve és tovább adva, kamatoztatói legyünk az áldott elődeink által - a Teremtőtől kapott - talentumainknak.

A napokban ünnepelte kerek életjubileumát az iskolaközpont oszlopos tagja: Pogány Éva, óvodapedagógus, igazgató-helyettesnő, akit a főegyházmegye főpásztora – Mons. Bernard Bober, külön áldásában részesített. Az emléklapot Nagy István, iskolaigazgató adta át neki, kérve számára, hitvestársára és egész családjára Isten bőséges áldását, a jelenlevők örömteli énekének kíséretében: éljenek soká, számos éven át…

FÉNYKÉPEK - Szilvássy Péter