Várhosszúréyen zajlott a XII. Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny regionális elődöntője, ahol iskolánkat két kategóriában 3 tanuló képviselte: Balta Rita (5.A), Kovács Réka (5.A), Bojszko Kevin (7.A) 

Mindhárman nagyon ügyesek voltak. Szépen szerepeltek. Szívből gratulálunk nekik!

2.kategória: Kovács Réka - aranysáv

                    Balta Rita - ezüstsáv

3.kategória: Bojszko Kevin - aranysáv

Értesítem a Tisztelt Szülőket és a Diákokat, hogy

2022. május 24-én, kedden, az érettségi miatt az alapiskolás tanulók /1-9./ és a gimnazista diákok számára /1-3.G/,

2022. május 27-én, pedagógusaink továbbképzése végett az egész iskolaközpont számára /óvoda, alapiskola gimnázium/ igazgatói szabadnapot rendelek el.

Köszönöm a megértést! - Nagy István, igazgató

Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel (Teréz anya), mottó jegyében rendezte meg a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont szülői szövetsége immár a VI. Salkaházi bálját, az új iskolaépültben viszont az elsőt.

A szövetségi elnöknő köszöntője után elhangzott a vasárnap evangélium üzenete is, mint mindig, most is címzetten.

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 13,31-33a.34-35) Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Abban az időben, amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti.
Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

Ki tagadná? Nagyon fontos a szeretetet. Ám a „szeressétek egymást”-hoz hozzátartozik a mondat második része is: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” Ennek van igazán súlya és ereje! Úgy kell szeretnünk egymást, ahogyan az Úr Jézus szeret minket. 

Május 15-én tíz új szenttel gazdagodik az Egyház. Ferenc pápa a Szent Péter téren szentmise keretében szentté avatja többek mellett Charles de Foucauld-t. Az ő lelki öröksége nyomán jött létre a Jézus Kistestvérei férfi, illetve női szerzetesközösség.

Charles de Foucauld egyszerűen így szerette nevezni önmagát, kifejezve ezzel identitását és azt a szándékát, hogy minden nyelvre le lehessen fordítani a nevét. Ez azt a vágyát is tükrözi, hogy egyetemes lehessen, mindenki testvére, egyetlen népcsoporttól, nemzettől sem elválasztva.

Károly testvér életének titkát akkor fedezhetjük fel, ha önmagunk is végigjártuk, vagy járjuk a szüntelen keresés, a rátalálás, vagy a nem találás kerülőútjainak örömét és szenvedését, ráhagyatkozásainkat Istenre. A szeretettől megsebzett szívű ember, Károly testvér, az életet választotta, a szeretet útját az egyszerű, hétköznapi életben: a rejtett názáreti utat. Itt találkozhatunk Istennel, aki közel jött hozzánk. Ő mindenkié.

Mit üzen az Egyház Károly testvér szentté avatásával a ma emberének a 21. században? Melyek életének azon vonásai, amelyek mindnyájunkat megérintenek?

Károly, hitének elvesztéséről, megtéréséről olyan személyes hangon ír, amely mindig megrendít, és különös istenkapcsolatára utal. „Életem halódni kezdett, vagy a te szemedben inkább már halott volt. Olyan fájdalmas ürességet éreztettél meg velem, olyan szomorúságot, amelyet sohasem éreztem. Kereszténynek neveltek, de 15-16 éves koromban elvesztettem a hitemet.” Ám, magam is megtapasztaltam, hogy az üresség olyan hiány, amely előkészít, helyet ad valaminek, vagy valakinek egy találkozáshoz. Károly testvér ezt írja: „Elkezdtem a templomokat járni hit nélkül, és ezt a különös imát ismételtem: Istenem, ha létezel, add, hogy megismerjelek.”

Marokkói útja során az iszlám rendkívül nagy vihart kavart benne: „Látva ezt a hitet, ezeket az Isten állandó jelenlétében élő embereket, sejteni kezdtem: kell lennie valaminek, ami nagyobb és igazabb, mint a világi foglalatosságok.”

A visszatalálás öröméről gyengéd, szerelmes szavakkal vall: Abban mutattad meg szeretetedet, hogy nem voltam, és létre hívtál. Tőled távol bolyongtam, te visszahívtál, hogy kövesselek, és megparancsoltad, hogy szeresselek. (…) Amint hittem, hogy van Isten, azonnal megértettem: nem tehetek mást, mint hogy egészen érte éljek. (…) Csak egyetlen dolog fontos, hogy ott legyek, ahol ő akarja.”

Károly testvér szerzetesi hivatása ugyanabban az órában született, mint a hite. A szeretet utánozni akar. Olyan misszionárius lett, aki nem szavakkal prédikált, hanem szeretetével, életével „a jóság apostola” lett. „Ez életem titka. Elvesztettem szívemet ezért az 1900 évvel ezelőtt keresztre feszített Názáreti Jézusért, és azzal töltöm életem, hogy igyekszem követni őt.”

Mit üzen az Egyház azzal, hogy a szentek sorába emelte Károly testvért, egy olyan embert, aki az eredményesség, a siker helyett egyedül marad, nem talál társakra, sőt, értelmetlen halála talán megbotránkozást vált ki, mert azok gyilkolják meg, akikért élt? Egy „sikertelen élet szentségét” ünnepeljük május 15-én. Azt, hogy halálával szeretete beteljesedett, hagyta, hogy Isten kifossza. Csak a szívünkkel és a hitünkkel érthetjük meg, amit halála napján írt le: „Megsemmisülésünk a leghathatósabb eszköze annak, hogy Jézussal egyesüljünk, és hogy a lelkek javára legyünk.”  Megváltótársakká csak az emberi tehetetlenségünk elfogadásával válhatunk.

Károly testvér a 21. század embere elé élte, hogyan lehet Isten jelenlétében élni, találkozni, és mindent megosztani vele. Isten közel jött, velünk van, és értelmet ad hétköznapjainknak. A szent és a profán elválaszthatatlan abban a Názáretben, ahol élünk.

Hol van az én Názáretem, amit lassan már negyven éve épít Jézus a szívemben? – kérdezte.

„Názáret ott van – írja Károly testvér –, ahol az ember dolgozik, alávetettségben él. Ez olyan ház, ami a szívben épül, vagy még inkább, amit, ha hagyjuk, Jézus épít bennünk.”

– Názáret ott van, ahol párbeszédbe kezdek, és közel megyek azokhoz, akik mások: a világnézetük, az ízlésük, a hitük vagy a hitetlenségük miatt. Nem akarom meggyőzni őket az én igazamról. Egyszerűen meghallgatom őket.

– Názáret ott van, ahol észreveszem a kis dolgokat: kinyílt az első hóvirág a kertemben, örülök egy gyermek mosolyának, a kenyér illatának, ami kiárad a pékségből. Istennel kerülök párbeszédbe így is.

– Názáret ott van, ahol nem csak a testvéreimmel ünnepelek, hanem körülüljük az asztalt a vendégségbe hívott, régről ismert és megvetetté vált lánnyal és drogos testvérével. Nem akarom kioktatni és megtéríteni őket.

– Názáret ott van, ahol felfedezem a lenézettek értékeit: milyen jól tud hajat vágni, verset ír és szaval az intézeti ünnepeken, szeretne egyszer hegedűt a kezébe fogni.

Károly testvér olyan ember volt, aki szeretetté tette a vallást. Jelmondata: „Jézus – Szeretet.”

Igaz, hogy követők nélkül halt meg, de életének titka, hogy akkor alapított és alapít ma is, amikor egymás testvéreivé válunk. Számos lelki család, szerzetesközösségek követik elénk élt  rejtett názáreti életének útját.

Magyarországi barátaink október utolsó hétvégéjén szívesen meglátogatnának bennünket – házastársakat, hogy egy hétvégét egy közeli csöndes helyen együtt töltsenek velünk. Minden házaspár számára külön szobát, tehát szállást, étkezést, teljes kikapcsolódást biztosítunk. Jelentkezni Nagy István igazgató úrnál, vagy a 0905 58 66 25 telefonszámon.

1245. kán. – A megyéspüspöknek az Egyházi Törvénykönyv 87. kánonjában említett jogát fenntartva, a plébános megfelelő okból és a megyéspüspök előírásai szerint egyes esetekben felmentést adhat az ünnep vagy a bűnbánati nap megtartásának kötelezettsége alól, vagy engedélyezheti annak helyettesítését más vallásos cselekedettel; ugyanezt megteheti a pápai jogú, klerikusi szerzetes intézmény vagy az apostoli élet ugyanilyen társasága elöljárója is saját alárendeltjei és az éjjel-nappal a házban tartózkodó egyéb személyek vonatkozásában.

Tekintettel iskolaközpontunk első ünnepi báli alkalmára, hogy valóban felszabadultan, örömmel, lelkiismeret furdalás nélkül tudjunk szeretetben együtt lenni, a vasárnapi szentmise kötelezettsége alól kivételesen felmentést adok - mondta a helyi esperes-plébános - azzal, hogy akinek erre a lehetősége lesz, az egy hétköznapi szentmisén való részvétellel pótolja a szentmisén való részvételt.

SALKÁS BABGULYÁST FŐZTÜNK A SZEPSI BABFESZTIVÁLON ÉS PALACSINTÁVAL IS KEDVESKEDTÜNK A GYEREKEKNEK

Az iskola azért van, hogy elindítson…

Létem, ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra! (Nagy László)

2022. május 13-án a szepsi Boldog Salházi Sára Egyházi Iskolaközpontban megtörtént az első ünnepélyes ballagás és szalagfeltűzés.

Elgondolkodtató, hogy minden tudatos és előzetes számítgatás nélkül azon a napon, amikor arra emlékezünk, hogy 6 éve, 2016. május 13-án Erdő Péter bíboros és Bernard Bober érsekfőpásztor, Bodollón, az engesztelő imatalálkozón megáldották az épülő iskolaközpont alapkövét.

Az ünnepség a ballagó diákok ünnepélyes bevonulásával kezdődött. Dobos Orsolya üdvözlő szavai után Gábor Bertalan, esperes-plébános elmélkedése, Pelegrin Krisztina, osztályfőnöknő és a ballagók közös imájával folyatódott, majd a szalagok ünnepélyes megáldása után feltűzésre kerültek a szalagok és elhangzott Nagy István, tanár az iskola igazgatójának ünnepi beszéde. A végzős diákok hasonlóképpen, mint a múltban, a zöldszalagon útravalóul az egyik őskeresztény szimbólumot – a hal jelképét kapták.

A köszönetnyilvánítás, a Boldog Sára testvér kápolnai képének megkoszorúzása, a záró áldás és a himnusz eléneklése után az ünneplők láthatóan újult erővel, tettrekészséggel, az élet kihívásaira készen állva, hazaindultak, folytatni a példakép, Sára testvér életmottóját: „Itt vagyok, Uram, engem küldj el!” (Iz 6,8). Örülünk, köszönet és hála, hogy ismét bizonyságot nyert: az iskola azért van, hogy elindítson átvinni az értéket a túlsó partra!

Adja Isten, hogy végzős növendékeink a szalaggal együtt emlékező szeretettel viseljék a Zsidókhoz írt levél 12. fejezetének 2. verse üzenetét: „Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődve a gyalázattal, most Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid 2,12).

 

Szívből kívánjuk, hogy életútjuk gyümölcsöző legyen:

• az öröm idején ne legyenek könnyelműek,
• a megpróbáltatás napjaiban ne fogyjon el a reménységük,
• a kihívások közepette, felismerve az idők jeleit, jó harcot harcolhassanak,
• amelynek győzelmi eredményét látva értelmes és értékes életutat tudhassanak maguknak végig, egészen az égig…

Önkéntes diákjainkkal, Kassán a Rozália temetőben, rendbe raktuk a Schalkház család síremlékeit. A virágok és mécsesek mellé imáink is oda kerültek. Hála mindenért!

Boldog Salkaházi Sára liturgikus emléknapján 2022. május 11-én volt először szentmisével egybekötött ünneplés a közelmúltban átadott iskolaközpont aulájában. Délelőtt néhány diák Kassán a Rozália-temetőben rendbe hozta a Schalkház család temetkezési sírhelyét, majd szobránál a Dómban ünnepélyes imádságos gyertyagyújtás volt. Az iskolában Sára nővér szervezésében az egyes korcsoportoknak szellemi, sport és egyéb vetélkedő volt. Sok módon igyekeztünk aktuálissá tenni emlékét, hogy ezzel is bizonyítsuk a gyökerekből való táplálkozás fontosságát. Emlékezés, ima és könyörgés, hogy Sára testvérhez hasonlóan továbbra is merjük választani, vállalni és felvállalni a feltétel nélküli bizalom útját. Meghallva a Szentlélek hangját, egyéni és közösségi életünk a Fészekben és Fészken kívül egyre teljesebb és eredményesebb legyen.

Vannak művek, amelyek embereket és vannak emberek, akik műveket minősítenek. Ugyanez vonatkoztatható egy-egy nemzedékre is. A miénkre is, ránk itt a Fészekben és a Fészken kívül. Ismét egy merésznek tűnő fogalmazás, de nem véletlenül írom, írjuk, mondjuk.

Megismétlem egy korábbi vallomásom. Kassán, az egyházi bíróságon végzett hivatali munkám után, mint általában a többi földi halandó, én is be szoktam térni a Dómba egy rövid imára. Hálát adni és figyelni, hogy mit üzen a Lélek. 2009 májusában szemem ismételten a keresztkúthoz közeli helyre vetődött, oda ahol 1899. június 11-én megkeresztelték Boldog Salkaházi Sára testvért. Méltó és igazságos – gondoltam, javasolni és szorgalmazni az illetékeseknél, hogy ezen a helyen szobrot állítsunk neki. A fényképezőgépemet is magammal vittem, hogy elképzelésemet művészismerőseimmel is megoszthassam.

Elmélkedő imám után felálltam és elindultam a hely felé, de előbb megfordultam, hátra néztem és ki állt előttem? Szabó Ottó művész úr. „Ottó, maga hogyan került ide? Épp Önre gondoltam. Egy szobrot kellene alkotni erre a helyre.” Így kezdődött a vértanútestvér dómi szobrának a története, aki 1899. május 11-én született Kassán. 1944. december 27-én halt vértanúhalált Budapesten. Nem véletlen, hogy a kerek évfordulók kapcsán a szűkebb pátriában szobrok és képek készültek Kassán, Szepsiben, Makrancon, Radban, Királyhelmecen, Tornaújfaluban és Buzitán.

Ki állítson neki emléket, ha nem mi? Válaszként érdemes felidézni Sára testvér életét. Joggal mondhatjuk, hogy élete nemcsak azért szimpatikus korunk emberének, mivel időben aránylag közel van hozzánk, de azért is, mivel életútján hasonló kihívásokkal kellett szembenéznie, mint mindnyájunknak.

Az idők, a korok különböznek, de a megszentelt és az odaszentelt élet Forrása ugyanaz. Lelkiéletünk olyan, mint egy pohár, amely a Végtelen kegyelmét szeretné befogadni, de mivel korlátai miatt nem teheti, ezért növekedni vágyik. Ez általában fájdalmak és megpróbáltatások közepette történik. A Teremtő, Sára testvér lelkét is a fájdalmakon keresztül mélyítette el erre a befogadásra, amit ő fokozatosan megértett, tudatosan elfogadott és készségesen fel is vállalt. Isten hívására egyre szabadabban és készségesebben válaszolt.

Az Izaiási jelmondata közismert: „Íme, itt vagyok, engem küldj!” (Iz 6,8). Olyan döntés volt ez, ami azonban mindnyájunk boldogságának is a titka. Elfogadni sajátos küldetésünket és válaszolni rá, nem könnyű. Ezt - méltatlansága és gyengesége tudatában - Sára testvér is gyakran megtapasztalta. Naplója szerint nemegyszer gondolt a közösségből való távozására, de a Lélek erejével ott maradt. Kitartott. Hűségesen követve és megtartva a hívó szót.

Párhuzamot vonva életével, hozzá hasonlóan elmondható, hogy odaadásunkat mi magunk is nemegyszer kötjük bizonyos feltételekhez, akárcsak Tamás apostol: csak akkor hiszünk, ha saját magunk érinthetjük a csodák helyét (vö. Jn 20,25). Az ilyenfajta belső vívódásokat Sára testvér is ismerte, erről is tanúskodik Naplója. Érdemes belelapozni, mert látva látjuk, hogy mit jelent feltételek nélkül járni életutunkat? Mit jelent növekedni az Isten iránti bizalomban? Mit jelent megélni, hogy Isten nemcsak akkor szeret bennünket, amikor ezt érezzük, illetve amikor ajándékokat kapunk tőle? Naplójában többek között ez is olvasható: „Most ismét itt ülök a kápolnában minden jó gondolat nélkül. Csak ülök, és közben viaskodom a sok kísértő gondolattal. De ezt is el kell viselnem! Ezt a nagy buta szárazságot, amiben most vagyok!” Igen, elviselni a buta nagy szárazságot, de ugyanakkor felismerni a még nagyobb igazságot, amit Sára testvér így fogalmazott meg: „Uram Jézus, így is a Tiéd vagyok, mindig és mindenen keresztül”.

Kiállni a lelki szárazság idejét és bizalommal hagyni, hogy megérintődjünk úgy, ahogyan és amikor Isten akarja: ebben is példa számunkra. Élete és vértanúsága különösen is jól mutatja: idő és türelem kell a belső átalakuláshoz. Sára testvér nem volt szuperhős, de nyitott, normális, barátságos ember volt. Jó barát. Úgy is emlegették, mint: két lábon járó alleluja.

A dómi szobrát 2013. május 12-én áldotta meg Bernard Bober, kassai érsek-metropolita. Elgondolkodtató, hogy mindenez előzetes számítás, illetve tervezés nélkül történt: a Szociális Testvérek Társasága alapítása 90. évfordulóján.  A püspöki joghatóságú, magánfogadalmas, de a közös élet szabályait követő nők társaságát - Fischer-Colbrie Ágoston, kassai megyéspüspök jóváhagyásával - 1923. május 12-én alapította a kassai származású Schlachta Margit.

Urunk Jézus Krisztust! Szentlelked által boldog Sára testvért arra ösztönözted, hogy életét Neked szentelve másokért éljen, dolgozzon, engeszteljen és imádkozzon. Add kegyelmedet, hogy mindaz, aki iskolaközpontunkban tanul és tanít, nevelődik és nevel, imádkozik és imád, népünkért és nemzedékünkért: tettrekészséget, bátorságot és másokkal sorsközösséget vállaljon. Életutunkon legyünk és maradjunk a szűkebb pátria legújabb kori vértanújának méltó követői. Sára testvér közbenjárására adj mindnyájunknak erőt, irgalmat és megbocsátást a földön és örök dicsőséget a mennyben, aki élsz és uralkodsz mindörökkön örökké. Ámen.

„Az erőteljes szellemi munka ugyanolyan jó dolog, mint egy erős teniszjátszma. Ha valaki egyszer megízleli a matematika örömét, nem fogja egykönnyen elfelejteni.“ /Pólya György/

Gimnazista diákjaink első alkalommal kaptak meghívást a matematika olimpia kerületi fordulójára az iskolai fordulóban elért sikeres teljesítményei alapján. A versenyre 2022. április5 -én került sor Kassán a Pavol Jozef Šafárik Egyetem Természettudományi Karán. A C kategóriában a matematika olimpia kerületi fordulója a legmagasabb fokozat és ebben a kategóriában iskolánkat 2 tehetséges tanuló képviselte, akik 51 versenyzővel mérték össze tudásukat. Az elért pontszámaik alapján

Oceák Dániel 1.G osztályos tanuló a19. helyen végzett

és

Pásztor Anna 1.G osztályos tanuló a 20. helyet szerezte meg.

Büszkék vagyunk rájuk és további sok sikert kívánunk!

Szerelem-tava, Csorba-tó és környéke

Tarajka, Tar-pataki vízesések

Tisztelt Szülők!

Az óvodai beiratkozás a 2022. május 1-30-közötti időszakban zajlik. A szükséges nyomtatványokat az óvodában és az iskolaközpont épületében lehet kitölteni. 

Tartozz közénk!

Már hagyomány, hogy a Csemadok helyi szervezetének rendezésében és a különféle
társadalmi szervezetek közreműködésével a városi ravatalozó előtti téren a II. világháború
emléktáblájánál koszorúzással egybekötött megemlékezés van a háborús idők áldozatiról.
2022. május 8-án, a történelmi egyházak lelkipásztorai a kinyilatkoztatás fényében, az
imádság erejében közvetítettek reményt és bizonyosságot a múlt szomorúsága és a jövő
bizonytalansága kapcsán.
Márai Sándor írta 1944-ben: Amikor vége lesz a háborúnak, az emberek eltemetik
halottaikat és megszűnnek rettegni a bombáktól, de azonnal félni kezdenek egymástól és a
különböző vetélytárstól: pl. az öregedéstől és a betegségtől és attól, hogy a másik esetleg nem
jön el a megbeszélt találkára. Mennyire igaz?
Hetvenhét évvel a II. világháború után számtalan új félelemmel, veszéllyel és
kihívással találjuk magunkat szembe. Ilyen az élet, az emberi méltóság, a munka, a
tisztességes megélhetéshez, vagy a szülőföldön való maradás jogának a tiszteletben tartása. Az
igazságosabb és testvériesebb világ még mindig várat magára.
A múlt áldozataira emlékezve, az újkor, új veszélye, kísértése, kihívása közepette jó
volt ismét el kell csendesülni és Isten segítségét kérni, hogy legyen bátorságunk a változást
önmagunkban kezdeni és imádkozni:
Urunk és Istenünk! Te vagy az alfa és az ómega. Te vagy a kezdet és a vég. Az elmúlt
77 év a Te végtelenségedhez mérve ugyan semmiség, de a hit és a hűség, amely megtartott és
idevezetett bennünket, nem kis teljesítmény. Hiszen korok, rendszerek, eszmék, hatalmak
követték egymást. Tündököltek, de végül is elmúltak. Ám, az a szent vágy, hogy mi: ki
magyarként, ki szlovákként, ki ruszinként vagy németként, de a Te országod állampolgáraiként
itt maradjunk - a Boldogasszony országának ebben a csücskében - máig nem múlt el és bízva
reméljük, hogy nem is múlik el soha.
Urunk, Jézus Krisztus, őseink nemcsak hittek és bíztak Tebenned, de védték is hitüket.
Harcoltak érte. Sajnos, elődeink között voltak olyanok is, akik a hit, a hatalom, az ideológia
nevében, fegyverrel a kezükben, erőszakkal cselekedtek, amiért most Tőled és kölcsönösen
egymástól is bocsánatot kérünk.
Hála Neked, többen voltak azok, akik nem a világ fegyvereivel, hanem a ránk hagyott
ajándékaiddal: szentségeiddel és áldott szent Igéddel igyekeztek útját állni a terjedő rossznak.
Kegyelmed erejével kegyhelyek, templomok, kápolnák, iskolák és útszéli keresztek sokaságát
emeltük e tájon is, hogy láthatóvá váljon az ősi hit, és így a szent helyek, otthont adjanak az
imának, a reménynek, az irgalomnak, a megbocsátásnak és a szülőföld szeretetének. Áldott
őseink a templomok testvéréül várakat, rendházakat, kolostorokat és iskolákat építettek ezen a
vidéken is, hogy a tudás, a megmaradás és az áhítat egyszerre emelhessen Hozzád bennünket
és tartson meg Neked és mindnyájunkat egymásnak.
Urunk és Istenünk, Te századokon át, láttad a zászlóid alatt felsorakozott hazát védők
seregét, a falakat emelő kezeket, az éjjel – nappal: csikorgó teleken és pünkösdi napsütésben
életet esdeklők sokaságát. Egyedül Te tanúsíthatod, hogy minden falba épített kő, minden
harangban megkonduló réz rög, minden gyermekszájban anyanyelvén megszólaló ige, ima és
vers – segítségeddel - arcunk verejtékének és emberségünk kitartó állhatatosságának a
gyümölcse.

Urunk, Jézus Krisztus! A tűnő században sok próbának vetettél alá minket: a fasizmus,
a kommunizmus, a nacionalizmus, a sovinizmus, a kivándorlás, az elvándorlás, a beolvadás és
a beolvasztás, a fásultság - testben és lélekben - megtizedelt bennünket. Életek vesztek el.
Hazák csonkultak. Szellemi, lelki és anyagi javaink siklottak ki kezeink közül. A mellőzés, a
félreállítás, a féltékenység és az ádáz versengés megrendített bennünket. Kétségbeestünk.
Kétségeink közepette adj hát mindnyájunknak biztató reményt. Ne engedd, hogy a jövőben
gyöngeségből, közönyből, hitványságból, vagy hamis jóságtól vezérelve, feladjuk lelki,
szellemi és kulturális értékeinket.
Urunk, Előtted állva, Rád tekintve, Szemedbe nézve jelentjük ki, hogy nem a másét
követeljük, hanem csak azt, amit Te adtál meg minden népnek, mert hisszük, ha nem lett
volna célod velünk, nem adsz nekünk külön anyanyelvet: magyart, szlovákot, ruszint és
németet. Nem bíztál volna ránk különböző népi és vallási hagyományt itt a Kárpát-
medencében, és nem próbáltál volna meg bennünket, ha nem tartanál mindnyájunkat:
reformátusokat és katolikusokat, zsidókat és keresztényeket, gádzsókat és romákat, saját
népednek. Most is, népedként jelentünk meg Előtted. A Te néped, a Te zarándok sereged,
hogy egyenlő kötelességet és jogot, de ugyanakkor azonos lehetőséget kérjünk önmagunknak
és minden itt élőnek.
Urunk, mindnyájan, akik most itt vagyunk a Te szent Színed előtt, egy-egy
kereszthordozó nemzet gyermekei vagyunk. De - tanításod alapján hisszük, hogy keresztjeink
révén, egy új ígéret hordozói is. Ezért, ebben az ünnepi órában, szétdarabolt, megosztott
világunk, földrészünk és népeink lelki egységének megteremtésének érdekében ismét szent
fogadalmat teszünk. Ünnepélyesen megígérjük, hogy Szentlelked segítségével igyekszünk
mindent megtenni azért, hogy - az igazság melletti kiállásunk, a kölcsönös megbocsátásra és
kiengesztelődésre való törekvésünk, az evangéliumi élet iránti hűségünk és tettrekészségünk
által - egyre teljesebb legyen köztünk és bennünk irgalmas, megbocsátó, szent Szíved országa.
Isten segítségével erre vállalkoztunk, mert hisszük és valljuk, hogy minden nép
egyedüli Megváltója és Üdvözítője Jézus Krisztus, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt él
és éltet, most és mindörökkön örökké. Ámen.

2022. május 8-án, Mecenzéfen immár 13. alkalommal került megrendezésre a "Beh víťazstva" nevezetű futóverseny. Az alapiskola udvarán, "A tér, amely összeköt" projekt keretében került sor a megmérettetésre. Diákjaink fantasztikusan teljesítettek. Szívből gratulálunk a győzteseknek és természetesen minden résztvevőnek!

Eredmények:

1. hely - Drága Wanda

1. hely - Balázs Rita

1. hely - Nyíri Kristóf

2. hely - Drága Dorina

2. hely - Prokop Vivien

2. hely - Kovács Réka

2. hely - Dobos Anna

2. hely - Takács András

 

2022. május 6-án találkozott Budapesten a Mindszenty Alapítvány kuratóriuma. A mindig barátságos, testvéri, felelősségteljes tanácskozás ez alkalommal is ilyen miliőben történt. Kovács Gergely, okleveles posztulátor, Nagy Brigitta és Török Janka munkatársak a hála, a köszönet és a nagyrabecsülés jeleként boldog örömmel adták át Erdő Péter bíborosnak és Habsburg-Lotharingiai Mihály főhercegnek, életjubileumuk kapcsán a Jézus Szíve emlékplakettet.

Nagy István, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont igazgatója szintén nagy örömmel nyugtázta Erdő Péter október 13-ra tervezett bíborosi látogatásának bizonyosságát, amelynek keretében Bernard Bober, érsek-metropolita és sok más illusztris személy jelenlétében történelmi találkozóra kerül sor a közelmúltban átadott iskolában, ahol a liturgikus cselekmények mellett, kiállítás készül a vértanú bíboros életéről és lelkipásztori ténykedéséről. Aznap délután Bodollón Fatimai engesztelő imatalálkozó lesz, amelyet immár 20 éve havi rendszerességgel a hónap 13. napján a hívek a határ mindkét oldaláról szívesen és kitartóan végeznek.

Gábor Bertalan, esperes-plébános, kuratóriumi tag, köszönettel és hálával adta át a szepsi, a makranci és a bodollói rózsafüzér-társulat szerény adományát az Alapítványnak és a kedves figyelmességet a kuratórium tagjainak.

Ismételt nagy köszönet és hála a közös múltért, a gyökerek tudatos ápolásáért, a kölcsönös felelősségért, a barátságért és a reményteli jövő készséges alakításáért.