2023. szeptember 5-én az új iskolaévben először találkoztak szentmise keretében a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont gimnazistái Nagy Gabriella tanárnő vezetésével, hogy felismerve a nap kihívásait, lehetőségeit és adottságait lelki, szellemi értékekben gazdagodjanak. Cseppenként és kortyonként.
Egy-egy betű, vers, költemény, olvasmány, tananyag, tánclépés, sporttett kevésnek tűnik, szinte semminek, holott a tenger, az óceán is cseppekből áll. Ezt értette meg és váltotta életté a nap szentje – Kalkuttai Teréz anya is, aki 1997. szeptember 5-én hunyt el, mint a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója. Az albán nemzetiségű Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu néven Üszküb városában, ma Szkopje, a Macedón Köztársaság fővárosa.
1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnőjével együtt felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte. Előjárói hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Dardzsilingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott Lisieux-i Kis Szent Teréz iránt érzett tiszteletből választotta. Döntését így indokolta meg: „Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Lisieux-i Szent Teréz, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel.”
Teréz anya 1929 és 1948 között földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában, néhány évig az intézmény igazgatónője is volt. 1946. szeptember 10-én vonattal indult Dardzsilingbe, lelkigyakorlatra. Zsúfoltság volt, mint máskor, különösen a harmadosztályú kocsikban, ahol a legszegényebbek utaztak. A kasztrendszer teljes, tragikus valójában mutatkozott meg előtte, és e szegények tülekedő, nyomorúságos tömegét látva hirtelen úgy érezte, nincs joga ahhoz a kényelemhez és békességhez, amit megkap a kolostorban, és amit a kedves és jómódú lányok tanítása és nevelése közben érez. Tisztán észlelte az Úr Jézus hívását, hogy hagyja el a zárdát, és éljen a legszegényebbek között. Ez volt Teréz anya életében a „sugallat napja”, aminek hatására és következtében elhagyta többség okítását és elindult a kisebbség hathatós és felelősségteljes pátyolgatására.
Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, rengeteg más díj és kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat is. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon: „Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő.”
A szentmise záró áldása előtt az egybegyűltek örömmel köszöntötték a Hangya házaspárt – Juliskát és Ferencet - 80. születésnapjuk kapcsán, köszönetet mondva nekik a példás életmagatartásért, az áldozatkészségért és az iskolakápolna liturgikus tárgyainak nagylelkű ajándékozásáért.
Adja Isten, hogy az új tanévben, Kalkuttai Szent Teréz anya példáját követve kultúránk, anyanyelvünk, az evangéliumi értékek peremre szorultjaival és szorítottjaival továbbra is hatékony sorsközösséget vállaljunk és korunk kihívásaira áldozatkész szeretettel válaszoljunk.
